B_Tünde P értékelése


>!
B_Tünde P
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály

A könyv lapjait olvasva egy rákosztály életébe kapunk betekintést, ahol a gyógyulás esélye fájóan csekély. A betegek a falak között kis közösségeket alkotnak, itt is, mint minden más közösségben megtalálható az emberi kapcsolatok sokszínűsége, legyen akár beteg és orvos, férfi és nő, szülő és gyermek, szabad (?!) ember vagy száműzött, és persze beteg – és beteg közötti kapcsolatról szó. Ezeknek a kapcsolatoknak a zöme a kórházi lét által kikényszerített ideiglenes kapcsolat, ami az eltávozással – akár csak a kórházból, akár az életből – véget ér, de addig is, a betegek között kialakuló párbeszédek révén megismerhetjük az élettörténetüket, behatárolható a kor amikor a regény játszódik, és az aktuális politikai, történelmi háttér. Az elénk táruló életek mindegyike megrázó, megérinti az embert, de Kosztoglotov életének mozaikkockái képezik a történet gerincét, ami nagyrészt Alekszandr Szolzsenyicin története, mint az a könyv fülszövegéből kiderül: „A Rákosztály-beli Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: küzdelmét a súlyos betegséggel, s küzdelmét azért, hogy a lágerben töltött évek után értelmet találjon életének.”
spoiler


Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály

Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály

1955 márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a „közemberek” közé, és az az elve, hogy „mindenki bűnös, ha megvakarjuk”) és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása után most még a rákkal is meg kell küzdenie.

A rákosok kórtermében a szovjet társadalom jellegzetes képviselői fekszenek: egyesek, a hatalom kiszolgálói félnek a lassanként beinduló változásoktól, a személyi kultusz leleplezésétől, mások reménykednek, hogy igazi olvadás kezdődik, s az ország testéről visszahúzódik a rákos burjánzás: a táborok, a sztálinizmus, az embertelen diktatúra. S közben csodás gyógyulásról álmodoznak – talán az orosz népi gyógyászat, a nyírfagomba segíthet, ha a „hivatalos” orvosoktól már nincs mit várni.

A Rákosztály sok szempontból önéletrajzi mű. Maga Szolzsenyicin 1953-ban szabadult a lágerbõl, s utána Kazahsztánban jelöltek ki neki kényszerlakhelyet. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot diagnosztizáltak szervezetében. Élet és halál között lebegett, de legyőzte a betegséget, s úgy érezte, azért maradt életben, hogy beszámoljon a lágerlakó milliók szenvedéséről.
A Rákosztály-beli Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: küzdelmét a súlyos betegséggel, s küzdelmét azért, hogy a lágerben töltött évek után értelmet találjon életének.

1968-ban a The Times irodalmi melléklete jelentette meg először a Rákosztály néhány részletét, amely Oroszországban (mint ahogy nálunk, Magyarországon is) csak a kommunista rendszer összeomlása után jelenhetett meg.

Hirdetés