Aurore értékelése


>!
Aurore
Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

Christopher Milne apja írta neki spoiler a Micimackót, az én apám meg felolvasta nekem. Micimackó valami olyasmi, amin osztozni kell. Úgy is vettem le a polcról, hogy nagyon kínlódtam mostanában, hogy mit olvassak, meg hiányzott is az apám, aki ezt a könyvet annak idején megvette, és most végre-valahára sikerült rászánnom magam. Mert a Micimackóban én az apámmal osztoztam. Felolvasta nekem többek között reggeli öltözködés közben. Igen, nekem ilyen apám volt. spoiler

Hát lehet, hogy bár Shakespeare-ről vagy Homéroszról alig tudunk valamicskét, mégis (ugyanúgy?) élvezzük a műveiket, hogy nem számít semmi más, csak a szöveg. Nekem mégis ad valamit a dologhoz, ha tudom (de legalábbis gondolom), hogy Carroll be-LSD-zve írta az Alice-t, vagy hogy a kis Róbert Gida tényleg lánynak volt öltöztetve, mégis ő épített csapdát a helefánknak*, illetve a Nagy Árvíz idején botokat szurkált a vízszint megfigyeléséhez. Vagy hogy a „dógomvan” azt jelentette, hogy elkezdett iskolába járni, és azért nem volt soha az Erdőben mondjuk délelőtt 11-kor. És hogy az utolsó fejezet valójában azt jelenti, hogy elkezdte kinőni a játékait és elszólította a kötelesség. Ha így olvassuk, bizony elég szomorú, pedig ez az élet rendje. Vagy például az ajánlást. Ki értette meg valaha, hogy ez igazándiból Dorothynak, Alan feleségének szólt, mert valójában ő volt a célközönsége ezeknek a meséknek, nem is a gyerek? Valahogy érthetőbb, kézzel foghatóbb nekem tőle az egész.

Nem tudom, sokak nem értékelik túl sokra ezt a könyvet, pedig Christopher Milne tisztességes könyvet írt a gyerekkoráról, a családjáról. Lehet, nem mese, meg nem is olyan vicces, meg nem is örökölte az apja tehetségét, de akkor is el lehet és érdemes is elolvasni, már ha valaki szereti A.A. Milne könyveit, különösképpen a Micimackót.

* a magyar fordításban elefánt, de ez hülyeség, kérem – azt, hogy "helefánk"© én találtam ki

>!
Írás, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 963841703X · Fordította: Kiss Marianne

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne, a Micimackó-könyvek Róbert Gidája, egész életében nem tudott szabadulni könyvbéli nevétől és szerepétől. Fájdalmas, sőt tragikus élményévé vált a gyerekkor. A. A. Milne fiaként és Micimackó barátjaként azonban felnőtté válni is lehetetlen. Könyvében nemcsak saját történetét írja meg, hanem az egész családjáét, de még a mesebeli rokonságét is. Így ismerjük meg a valódi Micimackót, Fülest, Tigrist és a többieket.
„Róbert Gida már a kezdet kezdetén megjelent az iskolában, és azzá lett, amivé később is vált – égő sebbé, ami sohasem akart begyógyulni.” "Apám a maga útját járta, és egyetlen ösvényt sem taposott ki nekem, amelyet követhettem volna. De vajon egyedül haladt azon az úton? És mindent a saját erejéből ért el? Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hirnévvel, hogy az ő fia vagyok…"

Hirdetés