Dominik_Blasir  értékelése


>!
Dominik_Blasir
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Dínós low fantasy! Bocsássatok meg, de vétkeztem: elcsábultam a menőn hangzó alapkoncepció ígéretére. Nem mintha őslény-rajongó lennék, sőt, valójában sosem érdekelt különösebben a dínók világa, de azért ez olyan ötletnek tűnt, ami mindenképpen érdemes a figyelemre. Ezt, természetesen, olvasás után is tartom: az ötlet jó. Kár, hogy minden másra már nem maradt energia.
Bár low fantasy világok viszonylag ritkán maradnak emlékezetesek, a dinoszauruszoknak köszönhetően Milánnak nem volt nehéz dolga, és amikor mindezt valamiféle késő középkori Spanyolországra hajazó környezetbe ülteti (amit tovább bonyolít a szokásostól némileg eltérő vallás), már-már lelkes is lennék. Bár azt azért érdemes lett volna eldönteni, hogy most akkor elferdülnek a kifejezések (valamiért csak a népek nevei változtak: anglysh, orusz, hispanyol, alemán stb.) vagy minden tisztán megmarad a spoiler
Ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy a karaktereket tekintve Milán mintha csak közhelyekben tudna gondolkodni. Valójában egyiket sem gondolom tragikusan rossznak – a hercegnők pletykálós-intrikázós jelenetei egészen jópofák voltak, Rob és Karyl között nem volt rossz a dinamika –, de egyik karakter sem lép ki a sablonos keretből, ráadásul a köztük lévő interakciók sem nyűgöztek le.
Ez sajnos a cselekményre is igaz: a borítón hirdetett Trónok harca-hasonlóságból mintha csak a külsőségekre jutott volna, és sem valódi intrikát, sem igazán erős konfliktust nem találtam a regényben. Az erre való próbálkozások is vagy hamar elhaltak nálam (Falk összeesküvése), vagy éppen akkorra lettek volna igazán érdekesek, mire véget ért a kötet (Rob és Karyl küldetése). Ráadásul valamiért egészen zavarosnak éreztem bizonyos motivációkat és ok-okozat párosokat, de talán maradjunk annyiban, hogy ez az én hibám.
Mindezek ellenére még simán tudtam volna élvezni a regényt, ha jól van megírva. A Dinoszauruszurak azonban szerintem nincs. Most nem tudom, hogy a rémisztően rossz magyar kiadás rontotta le ennyire, vagy eredetileg is ennyire lapos Milán prózája, de az utolsó 30 oldal kivételével nem sikerült igazán magával ragadnia. És ha már magyar kiadás: én tényleg elnéző vagyok a korrektor hiányával, még a nagy esztétikai élvezetet nem nyújtó borítóval is hajlandó vagyok megbarátkozni, sőt, olykor még egy rossz fordítás fölött is napirendre tudok térni, de a fejezetek előtti illusztrációk elhagyását (és a szövegközbeni fejezetkezdést) senki ne próbálja nekem pénzhiánnyal magyarázni, mert morcos leszek.
Szóval én nem bántam volna, ha van ebben a könyvben bármi kiemelkedő a dínós alapötleten kívül.


Victor Milán: Dinoszauruszurak

Victor Milán: Dinoszauruszurak

A Paradicsomot, az örök élet békés világát ellentétek feszítik: gyanús, új vallási nézetek terjednek, Terraroja lázadozik, hűbérurak túlkapásaitól szenved a nép. A császár ellen merényletet kísérel meg egy orgyilkos, és lánya sem elégedett a kormányzásával. Azt beszélik, Providenciában már megjelent egy Szürke Angyal, hogy figyelmeztesse a birodalom lakóit az Egyensúly felbomlására…
Felipe – a fiatalok legnagyobb bánatára – lánya, Melodía jegyesét küldi megleckéztetni Vörösföldet. Míg Jaume, a birodalom hős dinoszauruszlovagja, a Virággróf távol vívja csatáit, az újra hűséget tettető korábbi áruló, Falk herceg ármánykodása egészen átszövi a palotát – Melodía csak kishúgára, barátaira és hűséges komornájára számíthat.
Közben a halottnak hitt Karyl vojda, a rettegett hadúr különös szövetségre lép egykori ellenfelével, a dinoszauruszmester és vándor énekes Rob Korrigannel: együtt indulnak a háborúzást elítélő, ám szorongatott helyzetbe került providencek megsegítésére. Egyetlen esélyük a maroknyi, szedett-vedett csapat harcosokhoz méltó kiképzése, a ravaszság és dinoszauruszaik ereje.

Hirdetés