NannyOgg P értékelése


NannyOgg P>!
J. R. R. Tolkien: Sauron Defeated

Ez a sorozat kihozza belőlem a szörnyeteget. Azok után, hogy a [[https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-the-history-of-middle-earth-2-the-book-of-lost-tales-part-2|második]] kötet kapcsán bevallottam, nem szeretem Tolkien verseinek nagyrészét, most két hasonló dolgot is meg kell említenem, ami után bizonyára a pózer Peter Jackson imádókkal egy kategóriában fognak emlegetni az összes tünde nyelvet folyékonyan és tökéletes kiejtéssel beszélő igazi Tolkien rajongók.

1. Én borzasztóan örülök, hogy lebeszélték Tolkient arról, hogy A Gyűrűk Ura epilógusának még berakja a „Samu népes családja körében” jelenetet. Elképzelem, ahogy szipogva elbúcsúzok mindenkitől a Szürkerévnél, és aztán még pont Samuról kelljen olvasnom. Kit érdekel Samu??! Nem szeretem Samut.
2. Ez nyilvánvalóan az én szegénységi bizonyítványom, és tisztában vagyok vele, hogy éppen beskatulyázom Tolkient, de én mindig kínosan feszengek, amikor az egész középföldés-tündés-valás történetet megpróbálja fiktív angol mitológiaként belesimogatni a jelenbe. Én azt nem szeretem. Nekem Fëanor ne legyen George Michael őse.

Azt is megpróbáltam elkerülni, hogy leírjam, hogy a Notion Club Papers egy nyelvész nedves álma, miután túl sok vicces cigit szívott az egyik Gentlemen’s Clubban. A kezdeti elnéző mosoly, amit az alapszituáció váltott ki – t.i. hogy egy nem-is-olyan fiktív bölcsészklub találkáinak kivonatait olvassuk – egy intenzív wtaf érzésben csúcsosodott ki, amikor előkerült az „álmomban elrepülök/elutazok/átlényegülök egy párhuzamos dimenzióba/múltba/bolygóra” vezérfonal, aztán amikor az összes nyelvész egyszerre kezdett halluzni Númenor elsüllyedéséről, az már annyira valószínűtlen volt, hogy elkezdtem perverz módon élvezni. A kedvenc jelenetem az, amikor egy maroknyi fiktív nyelvész oldalakon keresztül társalog egy maroknyi fiktív nyelvről, amit az egyikük álmodott. Ez olyan, mintha írnék egy novellát, ahol az összes hős geológus, és izgatottan beszélgetünk egy darab hülyére alakult kő nyomelemdiagramjáról.* Szóval ez az egész annyira valószínűtlenül abszurd, hogy őszintén sajnálom, hogy Tolkien ezt nem fejezte be és adta ki, annak ellenére, hogy ott elvesztettem a fonalat, hogy melyik nyelvész volt előző életében valami 9. századi brit király nemtomkije. Ó, és volt ott egy vers, ami tetszett!

És ha már ilyen őszinteségi rohamot produkálok itt a kötet kapcsán: az utolsó 27 oldalt, ahol a númenori nyelv részletes nyelv- és hangtana kerül kifejtésre az összes létező írásmóddal együtt, átlapoztam.

*Ami amúgy előfordul, csak mégsem írok belőle kisprózát.

>!
HarperCollins, London, 2002
482 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780261103054
15 hozzászólás

J. R. R. Tolkien: Sauron Defeated

Amazon
Amazon UK
Amazon DE
Book Depository
Könyvtár
J. R. R. Tolkien: Sauron Defeated

In the first part of Sauron Defeated, Christopher Tolkien completes his account of the writing of The Lord of the Rings, beginning with Sam's rescue of Frodo from the Tower of Kirith Ungol, and giving a very different account of the Scouring of the Shire. This part ends with versions of the previously unpublished Epilogue, an alternate ending to the masterpiece in which Sam attempts to answer his children's questions years after the departure of Bilbo and Frodo from the Grey Havens. The second part introduces The Notion Club Papers, now published for the first time. These mysterious papers, discovered in the early years of the twenty-first century, report the discussions of a literary club in Oxford in the years 1986–1987. Those familiar with the Inklings will see a parallel with the group whose members included J.R.R. Tolkien and C.S. Lewis. After a discussion of the possiblities of travel through space and time through the medium of 'true dream," the story turns to the legend of Atlantis, the strange communications received by members of the club out of remote past, and the violent irruption of the legend into northwestern Europe. Closely associated with the Papers is a new version of the Numenorean legend, The Drowning of Anadune, which constitutes the third part of the book. At this time the language of the Men of the West, Adunaic, was first devised – Tolkien's fifteenth invented language. The book concludes with an elaborate account of the structure of this language by Arundel Lowdham, a member of the Notion Club, who learned it in his dreams.