Bla IP értékelése


>!
Bla IP
Dan Millman: A békés harcos útja

„A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.” Ezzel a gondolattal nagyon egyetértek. Magam is első főiskolai végzettségem éles gyakorlatának tekintettem még a ’80-as évek elején – akkor igen fiatalon és befolyásolhatóan – egy politikai apparátusban végzett munkámat. Úgy hittem kezdetben, hogy a „jót” szolgálom. Aztán rájöttem közben, hogy a helyi kiskirály, az első titkár egyéni akaratának vagyok rabja. Jellemformáló volt ez az 5 év, s mikor nem javasolták szakmai továbbtanulásom, mert „nincs magának arra szüksége”, valamint szakszervezeti bizalmiként mertem ellentmondani, már egyértelmű volt, hogy kifelé áll a rudam. ’86-ban el is jöttem, s még nem voltam ejtőernyős. Majd saját erőmből lettem eredményes osztályvezető, később vegyesvállalati cégvezető, majd ügyvezető. Időközben külker, majd közgazdász diplomát szereztem, megtanultam jól-rosszul németül, s a rendszerváltás táján létrehoztam többedmagammal egy társaságot, melyben akkori barátaimmal vállalkoztunk – itt is eredményesek voltunk – majd – 20 év után – kapcsolatunk megromlott, útjaink elváltak, csak a társaság kapcsol ma is kényszerből hozzá. Több, mint 40 éve élek feleségemmel, két felnőtt fiam, egy unokám jön karácsonyozni, jártam vagy 30 országban, ültettem fát, írtam könyveket, felújítottam egy házat, utolsó aktív éveimben 6 évig vezettem eredményesen egy alapítványi gimnáziumot, ahol 2 EU-s pályázatot is nyertünk, s most 3 év munkanélküliség után végre beadhattam a nyugdíj-kérelmemet. Úgy érzem tartalmas életet éltem, s akár ha most elmennék – sajna egészségem hanyatlik –, hagynék nyomot magam után.
Szokratész helyett nekem volt néhány barátom, akik segítettek céljaim kitűzésében és elérésében is. Így kíváncsian nyúltam Millman könyve után, miután már 12 éve készültem erre. Aztán a szerző gyorsan a legelején mellbe vágott, hogy tele vagyok hasznosíthatatlan tudással, s mielőtt nekikezdenék, ki kellene üríteni e felesleget, s megnyitni magam az „új” előtt, míg el nem jutok a ráébredéshez. Elindultam ez úton. Rá kellett jönnöm, hogy korábban, fiatalságom idején nem a saját tapasztalataim alapján cselekedtem, hanem a másoktól szerzett ismereteim alapján. Ezen változtatnom kellett és megtanultam a forráskritikával élni. Ez kiegészítette a látottakat, olvasottakat, hallottakat, s egy saját „igazság-mix-et” eredményezett. A következő igazság, mit az írás megosztott velem, hogy a saját döntéseim azok, melyeknek következményeit élvezem, vagy szenvedem. S igen, ezt régóta tudom, ha nem kommunikálok, számos lényegtelen dolgokon alapuló félreértésből alakulnak ki előítéletek, s sorsom megnehezedik. Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik – mondta Konfúciusz, s miután már tapasztaltam ezt, igazat adtam a bölcsnek. S folytatódott a könyv és Dan története csodákkal és furcsaságokkal, esetekkel és történetekkel, amikkel mindenkinek érdemes megismerkednie, s összevetnie saját életével. Miután valamennyien harcosok vagyunk – pl. hónapról-hónapra, évről-évre új harcokat, háborúkat vívunk vezérlő tábornokunk beállításai szerint is – de félre a tréfával – saját egyéni céljaink érdekében küzdünk nap, mint nap, akkor leszünk igazán boldogok az életben, ha jól kitűzött céljainkat el is érjük. S ahogy az általam nagyra becsült Polgár Judittól hallottam, „érdemes e célokat – hogy megfelelően motiváljanak – jó magasan megállapítani…”.


Dan Millman: A békés harcos útja

Dan Millman: A békés harcos útja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.

Hirdetés