Bori_L P értékelése


Bori_L P>!
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Legtömörebben talán így tudnám kifejezni a véleményemet erről a könyvről: wow.
De mivel megfogadtam, hogy igyekszem legyűrni a hónapok óta rám telepedő molyos szófukarságot, megpróbálom egy kicsit szofisztikáltabb módon is szavakba önteni a gondolataimat.

Szóval. Először is, üzenet az agynak: mikor tanulom már meg, hogy könyvek esetében inkább az ismerősökre kell hallgatni, nem pedig az előítéletekre?!*
Több dolog is egészen lenyűgözött ebben a könyvben. Először is a címe (tudom, tudom, ez kicsinyes dolog, de mit csináljak, megfogta a fantáziámat), ezért kifejezetten sajnáltam, hogy körülbelül két bekezdésnyi szó esik csak a lépcsőkről. Ezen sajnos nehezen tudok túllépni, de mit tehetnék, majd reménykedem, hogy egy idő után több fanart születik a témában olyanoktól, akik nálam jobban el tudják képzelni a várost. Cserébe viszont a világépítés zseniális volt, amennyire erőltetettnek és hiteltelennek éreztem a Horzsolások világát, annyira élvezetesnek és izgalmasnak találtam ezét a könyvét.

Kivételesen nem is a kulturális-mitológiai (orosz-indiai) háttér fogott meg annyira (bár azért akad néhány dolog, aminek utánanézek majd, de valahogy nem úgy érzem, hogy a Bennett kifejezetten a hindu mitológiából merített volna ihletet… de ki tudja!). Lenyűgözőnek tartom viszont a világteremtést, ahogy bemutatásra kerül az istenek története, a Kontinens és Szajpúr történelme, illetve a szereplők múltja. Bennett stílusa valahogy kevésbé tud megfogni, lekötni, de az ellenérzéseimet bőven kárpótolta a mondanivaló. Meg a párbeszédek. Legalábbis egy részük kifejezetten szórakoztató volt, még nekem is.

A történetről pedig… ez az a fajta könyv, amit bátran olvashat az ember kikapcsolódásként is, viszont ha épp olyan hangulata van, akkor simán bele lehet merülni mélyebb filozófiai kérdésekbe, rengeteg gondolkodnivalót ad az olvasónak. Olyan kemény témák merülnek fel, mint a történelem-hamisítás (ömm… hogy írják ezt a szót?!), a vallás és tudomány szemben állása, a vallás és hit önmagukban, emberek és istenek kapcsolata… utóbbi különlegesen érdekes téma volt, különösen érdekes megközelítésben. Az istenek teremtették az embereket, vagy fordítva? Az istenek parancsolnak az embereknek… vagy fordítva? Mi történik az emberekkel az isteneik nélkül? És mi történik egy istennel, ha a híveinek már nincs többé szükségük rá? Mi történik egy isten halála után az általa teremtett dolgokkal…?

Ezeknek a kérdéseknek a többsége szerencsére nem csak érintőlegesen merül fel, a történet ad néhány támpontot is a további gondolkodásra, bár azért túl bőven kifejtve sincsenek az egyes témakörök. Szerencsére, az ugyanis eléggé lelassítaná a cselekményt, így pedig mindenki eldöntheti magának, hogy megelégszik-e a válaszokkal, vagy továbbgondolja őket.

Ami viszont igazán lenyűgözött ebben a könyvben, az az, hogy mennyi asszociáció kelt életre bennem olvasás közben, már a történet legelejétől. Látom visszaköszönni Mieville-t, Lovecraftot, talán Gaimant is (csak azért talán, mert tőle nem olvastam túl sok mindent), illetve a Varázslók szereplőgárdájának jelentős részét. És, ó, a Bartimaeus-trilógia.** Előfordulhat, hogy ez csak véletlen, és az ezek az összeköttetések csak az én fejemben léteznek (vagy legalábbis egy részük – azért a lovecrafti meg mieville-i kötődést nehéz lenne letagadni), de ez nem különösebben zavar, szeretek asszociálni, és nem kell, hogy mások is egyet értsenek a fejemben összeálló képpel. A szereplőkre nem merem azt mondani, hogy szerethetőek, cserébe viszont meglehetősen életszagúak, és egyiket se akartam fejbe verni. Általában.

Szóval várom a következő részt. Már csak azért is, mert egy icipicit azért maradt bennem némi hiányérzet, nagyon szerettem volna, ha Bennett a csodálatos világépítés mellett előjön valami merész fordulattal a történetben is. Mert jó, így is elég izgalmas meg fordulatos volt a történet, de azért mégiscsak kiszámítható. Szóval én bízom, hogy a folytatások bátrabbak. De ha nem, valószínűleg akkor is élvezni fogom őket.

Ja, és csináljon ebből valaki egy társast, légyszi!

*másokhoz hasonlóan én se dobtam hanyatt magam a Horzsolásoktól, ezért még csak nem is vonakodtam kézbe venni a Lépcsők városát, hanem egyszerűen csak nem vettem tudomást a létezéséről
** nos, igen, ez talán már kicsit túl messzire menő következtetés, de itt nem is konkrétan a történetről van szó, hanem inkább az érzésről, ami olvasás közben előkerült – azt hiszem ez a sorozat lesz a húszas éveim Bartimaeus-trilógiája, amit ugyanis egy ideig évente egyszer-kétszer menetrendszerűen elolvastam (most is kedvem támadt hozzá, de sajnos körülbelül 500 km választ el minket)


Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

3.213 Ftálomgyár könyvesboltok ·
3.780 Ft –15%
2.356 Ftálomgyár könyvesboltok ·
2.480 Ft –5%
2.480 FtBook and Walk
2.000 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

„Óriási történet, szenzációs világépítés, és te jó isten, Sigrud karaktere. Imádni fogjátok Sigrudot.”
Brent Weeks

Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.

„Egy minden részében eredeti, szürreális város… a valóban újszerű fantasyk kedvelőinek most Bulikovban van a helyük.”
New York Times Book Review