jethro értékelése


>!
jethro
Don DeLillo: Fehér zaj

DeLillo olyan képet fest a nyolcvanas évek Amerikájáról, melyet mi is megél(t)ünk 10-20 év csúsztatással. Amerikában ekkor már dívik a „modern” ember kora. Mindenki -sajnos még a gyerekek is- a televízióból nyerik a mindennapos információkat, elbűvölve nézik a dobozt, okosnak érzik magukat, hisznek a médiának. A szupermarketek hideg fénye vonzza az embereket, van pénzük, tehát költenek is. Az emberek érzelmileg kiégtek, nem számít semmi, csak a külsőleg látható dolgok: ház, autó, egzisztencia.
Ebben a „rothadó” kapitalizmusban az író olyan veszélyekre hívja fel figyelmünket, melyek szerintem – a jövőt nem is látva, de sejtve – mindig is aktuálisak lesznek. Az író párhuzamot von testi és szellemi veszély között. Testi veszélynek van kitéve az ember a túlzott iparosodás által. Történhet vegyi katasztrófa (a történet ezt a példát hozza), nukleáris, vagy egészségügyi. Bármi. Bármikor. A másik a szellemi veszély. Ez talán veszélyesebb mint a testi. Mert ezt folyamatosan „kapja” az ember. Aki nézi azt a fekete dobozt (jó, ma már lap) készen kap képet, hangot, nem kell gondolkodnia. A dobozból jövő információk viszont csalhatnak, nem a valóságot tükrözik, és ezért veszélyesek az emberre.
DeLillo nem éri be ezzel. Szerinte a mindennap embere olyan tökéletes társadalomban él -olyan politikai háttérrel-, melyben nincs mitől félnie. De az ember attól ember, hogy fél. Mitől féljen hát? A haláltól. A halálfélelmet olyan perspektíváiból ismerjük meg, mely ritka az irodalomban.
A regény hangvétele néhol szatirikus, groteszk, és egy lapozás után átvált paranoiássá, már-már apokaliptikussá. Egy igazi posztmodern remekmű.
Úgy érzem a magyar kiadók még tartoznak kb. 12-13 DeLillo kiadással. Hajrá! Elvégre Nobel-díj várományosról beszélünk! Milyen szégyen lenne ha jövőre megkapná, és mi csak négy magyar nyelvű fordítással tudnánk előállni?

6 hozzászólás

Don DeLillo: Fehér zaj

Don DeLillo: Fehér zaj

Jack Gladney professzor egy amerikai egyetemi városkában tanít, zavaros családi viszonyok közt, sok házasságból sok gyerekkel, feje körül a tudományos fontoskodás glóriájával. A lomha kisvárosban mindenki függőkertes plázákban, buja szupershopokban, testhezálló gyorsbüfékben, csillapíthatatlan fogyasztási lázban, kékesen derengő tévéfényben, elektronikusan áradó információkból jól értesülten éli mindennapjait. A légmentesen illeszkedő digitális díszleteken itt csak egyvalami üt rést, a félelem a felfoghatatlan, egyszeri és mindnyájunkat utolérő „eseménytől”. Vagyis a haláltól. A hetvenéves szerzőt, a mai amerikai próza meghatározó alakját a posztmodern irodalom előfutárai közt ünneplik. A tizennégy regényével zajos sikereket arató, hazai és nemzetközi díjakat besöprő kultuszíró Fehér zaj című regénye a Time magazin „Minden idők 100 legjobb könyve” listájára is felkerült, sőt szerzőjét a Nobel-díjra esélyesek közt emlegetik.

Hirdetés