Noro  értékelése


>!
Noro 
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák

Hasonló címmel elég sok válogatás jelent már meg, ennek azonban az a külön érdekessége, hogy egy 99 éves megjelenés reprodukciója. Nem csak a fordítás tükrözi a XX. század elejének stílusát, de még a szerkesztői előszó is arról árulkodik, hogyan látták a korai fantasztikumot egy évszázaddal ezelőtt a magyar olvasók.
A könyvet elsősorban Gogol: Wij, a szellemek fejedelme c. kisregénye miatt olvastam. Ez az 1835-ös írás nem csak az egyik legkorábbi szépirodalmi vámpírtörténet, de ha azt nézzük, milyen kritikusak az olvasók Polidori Vámpírjával szemben, akkor talán a legelső, amelyet még ma is érdemes kézbe venni. Szórakoztatóan dolgozza fel az ukrán folklór természetfeletti oldalát, miközben emberi főhősein keresztül humorosan ábrázolja a kozákok életét is.
Legalább ilyen érdekes Edward Bulwer-Lytton, egy viktoriánus bestseller-író novellája, A kísértetek háza. Ez a történet a gótikusokat messze túlhaladó módon ötvözi a fantasztikus elemeket az áltudományos magyarázatokkal, és akár a mai science-fantasy ősének is tekinthető.
A rövidebb írások közül a Bíró a kínai, a Baalschem ítélete pedig a zsidó folklórba enged bepillantást, mindkettő szórakoztató olvasmány. Akárcsak a „Carnatic” c. tengerész-történet, bár ez utóbbi nem különösebben eredeti.
Goethe és Poe beválogatott írásaiban ellenben csalódtam. Az előbbi egy átlagos kis ujjgyakorlat, tipikus kísértethistória, utóbbit pedig túlírt, kínosan romantikus elégia.


Hirdetés