Bélabá értékelése


>!
Bélabá
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Első olvasásom Orhan Pamuktól, és olyan hatást gyakorolt rám, amire nem számítottam! Keresgélem a jelzőket, de nehéz bármit mondani ezután az egészen zseniális regény után. Szép és szívbemarkoló történet, amely Cem Bey nevű fiú majd férfi sorsát ábrázolja nagy ívben, remek módon.
Meglepő volt számomra Pamuk realizmusa, amikor az első fejezetben aprólékosan taglalta a kútásók munkáját. Ez a fejezet nagyon tetszett! A pontos eseményeket nem is részletezném tessenek olvasni, megéri, az biztos! A könyv tele van könyvekkel, az Oidipusz és a Királyok Könyve c. művek részletesebb leírásával az spoiler szempontot figyelembe véve. Cem ahogy felnő, úgy a jobb sorsa némileg beárnyékolódik egy fiatalkori eset miatt. Ezt a dolgot járja körül a könyv második fele. A szereplők viselkedése teljesen érthető és logikus. Nagyszerű mind a karakterábrázolás, mind pedig a realisztikus környezet leírások. Pamuk ezen regénye olyan volt, amit alig tudtam letenni, és amikor arra várt, hogy olvassam nem kellett noszogatni. Kiváló regény, talán az egyik legjobb szépirodalmi mű, amit idén olvastam. Ennek megfelelően 5-ös (4,8 pont) és a kerek valamint megragadó történet miatt még kedvenceltem is. Nagyon magasra tette a lécet Pamuk nálam ezzel a regénnyel, kérdéses mivel folytassam az életművét. A piros hajú nőt ajánlom mindenkinek, igazi szépirodalom, valódi remekmű.

4 hozzászólás

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

A Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.
Az 1980-as években Isztambul peremén Mahmut mester, az ősi módszerekkel dolgozó kútásó és inasa, Cem „úrfi” küzdenek, hogy vizet fakasszanak a kemény talajból. Esténként egy titokzatos nő régi meséket és történeteket mesél egy városszéli sátorszínházban. A fiú fülig beleszeret a nőbe, ám mestere nem nézi jó szemmel szenvedélyét…
Orhan Pamuk legújabb regénye, A piros hajú nő egyszerre krimiszerűen realista szöveg, egy harminc évvel korábban elkövetett bűn feltárása, ugyanakkor a civilizációk irodalmi alapjainak vizsgálata. Nyugat és Kelet egy-egy fontos mítosza: Szophoklész Oidipusz királya, valamint Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története bukkan fel újra és újra a szereplők életében, az olvasó pedig felteheti magának a kérdést, hogy miképpen hatnak a régi szövegek a mindennapi életünkre.

Hirdetés