graphoman ISMP értékelése


>!
graphoman ISMP
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Bosnyák Viktória: Elképesztő! Apolló Akadémia

Húú, sokáig elmélkedtem, mire sikerült egységes álláspontot kialakítanom önmagammal erről a könyvről. :-) [Megjegyzem, lehet, hogy már ez is jó dolog.]
Van egyszer az, ami nem tetszik. Egyrészt valahogy esetlennek, életszerűtlennek éreztem párbeszédeket, legalábbis az elején nagyon, hogy aztán menet közben én jöttem-e bele, vagy ő is, azt nem tudom (és lehet, hogy mindegy is). Másrészt meg végig az volt az érzésem, hogy el van kapkodva minden. Valahogy semmi sem volt úgy kifejtve, ahogy szerettem volna (különösen a képek történetei, de a karaktereket is félbehagyottnak éreztem néhol – bár a Tündérboszorkányokkal nem találkoztam még, szóval lehet, hogy erre ott a megoldás).
És aztán ott van, ami viszont nagyon tetszik: az alapötlet, a csak-egy-kicsit-fantasztikus Budapest (az Időfutárt idézte bennem), a megvalósítás (lenyűgöztek a képregények, és a könyv egész kivitelezése ügyes és igényes), és talán leginkább az az üzenet, hogy a képeket nézni kell, nem beszélni róluk.
Kíváncsi lennék, mit szól a könyvhöz a célcsoport, mert nekik lehet, hogy egész mást mond.


Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Elképesztő álmai mindenkinek vannak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Eset?leg valami különleges tehetségre vágysz?

Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeret?len suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?

De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.
Világéletemben imádtam rajzolni. Első értékelhető munkámat három évesen festettem az unokatesómról, amint felcsavarja a szőnyeget. Szigetszentmiklóson nőttem fel, de Sopronban váltam grafikussá, osztálytársaimmal azóta a Halisten Stúdióban dolgozunk. Imádom a színes harisnyákat, rengeteg sci-fi-t és veszélyesen sok kávét fogyasztok.
Gyerekkoromat a budai Vár, és a Gellérthegy bűvöletében töltöttem. Már akkor tudtam, hogy ez a környék különleges, sőt, isteni. Sajnos, amikor gimibe jelentkeztem, az AA még nem nyitotta meg titkos kapuit, ezért nem járhattam oda. Vajon felvettek volna egyáltalán? Most abban reménykedem, hogy egyszer tarthatok ott író-olvasó találkozót.

Hirdetés