elge76 értékelése


>!
elge76
Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Én vagyok az, aki bizonyos szemszögből alig talált kivetnivalót ebben a magyar cyberpunk regényben. Nekem anno már a beleolvasója is tetszett, volt benne egy ilyen alig érezhető vibrálás, egy ilyen lapokon átsütő finom rezgés, biztos ismered az érzést, ez húzott magához, és utólag azt kell mondjam, hogy majdnem el is érte az általam áhított szintet.

Konkrétan egy menekülőregény, ha létezik ilyen definíció, egy jövőbeli szétszakadt Budapesten, ahol Pest és Buda 2 külön agglomeráció, közöttük meg a Sikán, a senkiföldje. Az emberek itt csak saját magukért léteznek, aki nem tud érvényesülni ebben az utópisztikus és lezüllött Magyarországon, annak végképp befellegzett, eláshatja magát, és senkinek nem fog hiányozni.
Politikai elnyomástól befásult emberek, drogosok, függők, nepperek, hackerek, gengszterek, félinformációk, fegyveres érdekcsoportok, áskálódás és kilátástalanság. Nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám összefoglalni a regényben fellelhető és előforduló történéseket.

A szereplők és a környezet elsuhannak hősünk mellett, ahogy belefog a kutatásba, merthogy egy rátukmált megbízást teljesít éppen, és ahogy egyre jobban belemászik a sűrűjébe, végül már neki sem marad más kiút, az üldözőből végül üldözött válik, és csak menekülni képes, folyamatosan előre az ismeretlenbe.
Fejezetenként ismerünk meg szereplőket és részleteket a világból, akik közül és amivel nem is találkozunk többször, legalábbis nem mindenkivel. Ezekből a részletekből rakhatjuk össze ennek a nem is oly távoli Magyarországnak a képét.
Majdnem mindenki 1 fejezetnyi szereplést kap csupán, aztán már rohanunk is tovább, mert a feladat nem várhat, és a hullámok is egyre erősebben kezdenek összecsapni hősünk feje felett.

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt nem vagyok teljesen elégedett. Merthogy ebből a szempontból, hogy menekülőregény, tökéletes.
Viszont a másik véglet meg az, hogy annyi mindenkit ismerhetünk meg a sztoriból, és pont a rohanás miatt szinte alig derül ki róluk bármi, hogy mi volt az igazi céljuk, hogy kerültek oda, mit akartak, mi volt az igazi szándékuk… nem, semmi ilyesmit nem tudunk meg, ők csak a szükséges szereplők, akik kitöltik az űrt hősünk életében, de nincs idő kibogozni a szálaikat, csak futólag ismerünk meg mindenkit.

Olyan ez a regény, mint a világ egyik legizgalmasabb hullámvasútja, ahol rengeteg érdekes dolgot látsz, izgalmas utazásban lesz részed, de az egész élmény csak elsuhan melletted. Amikor véget ér és kijössz az utolsó kanyarból, akkor nem mehetsz vissza, hogy beszélgess még róla, tanulmányozd, vagy jobban elmélyedj benne, mert felkapcsolódnak a lámpák, te pedig kénytelen vagy kikászálódni belőle.

Viszont egy harmadik szemszögből nézve, tulajdonképpen nem volt bajom ezzel a fajta történetvezetéssel, mert a könyv stílusához ez illett.
Egyfajta neo-cyberpunk szerűség, ami talán Gibson régi érájához és poétikájához, a Neurománc világához állhat a legközelebb, csak annak egyfajta zanzásított változata, mindezt vegyítve noir-szerű cselekménnyel és történetvezetéssel, kevesebb kütyüvel meg high-tech cuccokkal, viszont sűrű és csavaros történettel.

Elviselnék egy bővebb és mélyebben kifejtett folytatást, akár más szereplőkkel is, mert ez egy marhára érdekes világ, rengeteg potenciál van benne, konkrétan szívesen olvasnék még róla olyan történeteket, amikben kicsit részletesebben ki vannak fejtve a cselekmények és a világ bemutatása is.

.

Helyesírási hiba is maradt benne, szerencsére nem sok, talán egy tucatnyi bújhat meg a lapok között.

4 hozzászólás

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.

Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs.

Hirdetés