Oriente P értékelése


>!
Oriente P
Hermann Hesse: A pusztai farkas

Kicsit elmebeteg könyv, de a legjobb értelemben.
Az öntudat vitája önmagával.
Az emberi személyiség összetettségéből fakadó csillapíthatatlan szorongás belső monológja, ami a könyv utolsó felében materiálisan kivetül a mágikus színház szobáiban.
Nehéz okosat írni róla, feszített, nyomasztott, mégis mélyen ismerősen csengett és lekötött szinte minden sora. Hadd kölcsönözzem inkább a mágikus színház sakkmesterének szavait: „Ahogyan magasabb értelemben minden bölcsesség alapja a paranoia, úgy a művészet és fantázia a skizofréniával kezdődik”.
Na, erről szólt ez a könyv. :)

6 hozzászólás

Hermann Hesse: A pusztai farkas

Hermann Hesse: A pusztai farkas

„… Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Steppenwolf az a könyvem, amelyet gyakrabban és alaposabban félreértettek, mint bámely másikat… Ezek az olvasók mintha teljesen átsiklanának azon, hogy a pusztai farkas és kétes élete fölött is létezik egy másik, magasabb, örök világ is; a "Traktátus” és a könyv minden olyan része, amely a szellemről, a művészetről és a „halhatatlanokról” szól, pozitív derűs, egy személy és idő fölötti hitvilágot állít szembe a pusztai farkas szenvedéseivel… Természetesen nem írhatom elő – és nem is kívánom előírni – az olvasónak, miként értse elbeszélésemet… De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet." Hermann Hesse

Hirdetés