Qedrák P értékelése


>!
Qedrák P
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.

A lenyugvó napnak is van ereje, valahogy ez a népi bölcsesség jutott eszembe, amikor nekiláttam elolvasni a sorozat hatodik, egy ideig záró darabját. Kicsit más lett, mint a megelőző írások, több okból. Egyrészt az írónő, akár tagadja, akár nem, fülig beleszeretett a maga által teremtett Caesarba, aki úgy viselkedik a regény elején, mint egy robot, aki tisztában van azzal, hogy hamarosan le fogják selejtezni. Ijesztően elfogynak körülötte az emberek, különösen a potens ellenfelek, a végső hadjáratai pedig egyszerűen nélkülözik azt a gördülékeny leírást, amit annyira szerettem McCulloughtól.

Amikor pedig mégis el kell engednie a főhőst, visszatér egy kicsit a régi stílus, a hihetetlen gyorsasággal (és éppen ezért néhol kissé sietősen) összetákolt Octavianus karakter útja a hatalomhoz számomra visszaidézte a Fortuna kegyeltjeiben megszokott stílust, ahol több hatalomleső szerencsevadász is pályázott Rómára, hogy egy emelkedjen ki közülük. Brutus fejezetei pedig félig-meddig még humorosak is, és intő példát szolgáltatnak arra, hogy a zsarnokölők valójában ugyanúgy lerabolják a keleti provinciákat, mint maga a „zsarnok”.
Amikor először olvastam, ez volt az utolsó, ami megjelent a sorozatból, és hangosan káromkodtam, mert ez a könyv egyszerűen nem lezárásra lett kitalálva. Attól tartottam, hogy az utolsó mondatokkal nemcsak egy fej, hanem az egész Róma-sorozat elsüllyed, de szerencsére nem lett így.


Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.

Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Október idusán minden évben kocsiversenyt rendeztek Rómában. A győztes lovat az oltáron feláldozták, s levágott fejéért a város lakói megvívtak – brutális szertartással idézve a daliás időket. Ezzel a történettel kezdi Colleen McCullough a Róma-regényfolyam hatodik, utolsó kötetét – a daliás és brutális idők megidézésére. A polgárháborúkban megroppant állam végveszélybe került, megmentője a Birodalom ura: Julius Caesar. A polgárháborúkban megroppant állam végveszélybe került, pusztítója a birodalom ura: Julius Caesar. A római polgárok egyik fele az első állítással ért egyet, a másik a másodikkal. Elkerülhetetlen a végső leszámolás. A nagy ember halott, gyilkosai sorra halnak, s Philippinél maga a római köztársaság is kiszenved. Ami utána jön, az már egy másik (nem kevésbé fényes) történet, és – legalábbis ez idő szerint – nem kívánkozik Colleen McCullogh tollára. Őt ugyanis a köztársaság haláltusája érdekli: a gyilkos viták, a véres csaták, a világraszóló szerelmek (Caesar és Kleopátra, a termékeny tata és a fogékony szűz), a hátborzongató családi drámák (Brutus, a botcsinálta hős és a rettenthetetlen Porcia), a jellemtörpék (Antonius) és a jellemóriások (az uticai Cato). A fenséges és hétköznapi. Nehéz lesz elszakadni tőle.