gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Úgy érzem rátaláltam az év fantasyjére. Ráadásul a jóféle urbanista fajtából. Pedig a fülszöveget olvasva, kicsit félénken kezdtem bele. Ahogy azt már @pat MolyTárs is jelezte értékelésében, az idei év meglehetősen vastagon megszórta az olvasók táborát a különc női főszereplővel elővezetett, isten-háborús fantasy művekkel.
Nem is indult túl könnyen a barátkozásunk. Az első néhány fejezetben rám zúduló információkat csupán a város csodálatos részletességgel megrajzolt képe és rajta keresztül a történet fő mozgatórugóira tett hajszálpontos utalások tették emészthetővé. A város, mint a regény nem hús-vér főszereplője már önmagában is elvarázsolt. Gladstone abszolút professzionálisan vetíti elénk Alt Coulumb égbeszökő felhőkarcolóit, a botrányosan züllött és dekadens sokszínűségében megkapó szórakoztató negyedét, vagy a vallási szentélyek és hivatalos épületek misztikus, tiszteletet parancsoló hangulatát.
Egy város, amelyet rendkívül bonyolult (lelki)energia-áramlási paktumok működtetnek, tartanak mozgásban és amely érkezésünkkor igen nagy bajban van. Ebben a városban összefutunk olyan szereplőkkel, akik nem valószínű, hogy szembe jönnek majd velünk az Erzsébet körúton. Mikor találkoznánk a Blahán lélekanyaggal üzemelő, önjáró konflissal, vagy a buli-negyedbe tartó, egy jó kis lazulásra vágyó joviális, csak „kicsit” cinikus vámpír-tengerésszel, miközben a fejünk fölött egy életre kelt repülő vízköpő árnyéka suhan át a kora őszi alkonyatban. Mégis, mintha otthon lettem volna ebben a városban. Befogadott, kicsit talán el is nyelt.
És hát a cselekmény… Steampunk, vagy egy bármely valós korban játszódható krimi?! Mindkettőben megállja a helyét. Ms. Kevarian és Tara, ennek a fura világnak a Sherlock-Watson párosa olyan elegáns, ötletes nyomozással halad a végkifejlet felé, amely egészen viktoriánus-kori érzéseket ébreszthet az olvasóban, pedig épp a bizarr Alt Coulumb falai között járunk.
S bár a nyomozást, ahogy magát várost is egyre jobban átszövi a mágia, a maga misztikus pókfonalával, mégis olyan színtiszta logikával haladnak az események, mint egy Conan Doyle regényben. Persze, hogy bele-belebotlunk erőszakos jelenetekbe is, de valahogy elmarad a naturális, vérgőzös hirig. Nem is illene ebbe a légies, sajátos logika szerint működő világba. Tara pedig egy igazán szerethető, kicsit szeleburdi, ifjonti vérétől hajtva még kevésbé megfontolt, de rendkívül okos nyomozó-főhős, aki hiányozni fog a következő részekből, hiszen – ha jól tudom – a szerző antológia-szerűen, más és más főhősöket húz majd elő a varázsló kalapból a sorozat folytatásaiban.
És ott van még az idei év legnagyobb poénja a cigarettával. Hát ezek után hogyan szokjon le az izgalomtól körmét rágó, szegény olvasó a dohányzásról? :) Alig várom a folytatást!

7 hozzászólás

Max Gladstone: Nagyrészt halott

Max Gladstone: Nagyrészt halott

Alt Coulumb városának Kos nevű Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztő gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite.
Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találják magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is.

Max Gladstone úttörő, az epikus fantasyt városi környezetbe helyező, paranormális jelenségekkel és különleges lényekkel keresztező regényében a kőből faragott vízköpők minden eddiginél fontosabb szerepet töltenek be, a mágusok pedig villámokon utaznak, miközben az igazságosztás egy szűk elit kör privilégiuma, akik a jó és rossz közti határvonalat már rég eltörölték.

Hirdetés