Teetee  értékelése


>!
Teetee 
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

(Mennyire kellett egy olyan szombat, amikor fogok egy könyvet, és szépen egy ültő helyemben végig is olvasom…)
Nagyon szeretem Pamukot. Annyira, hogy már kezdek félni, hogy mi lesz, ha nem fog tetszeni, és ezért ezt a könyvet is nézegettem egy darabig, amíg végre elkezdtem olvasni. De már az első oldalakon tudtam, hogy nem fogok csalódni, Pamuk nagyjából akármit csinálhat, én imádni fogom.
Ez pamuki mércével mérve rövid könyv, alig több, mint 200 oldal. Az elbeszélője egy geológus, aki visszaemlékezik gimnazista korára, amikor az apja elhagyta a családot, neki pedig egy kútásó mester inasaként kellett pénzt keresnie az egyetemi előkészítőre. A „fiatalúr” jómódban élt apja gyógyszertárának köszönhetően, de az apa távozása után elszegényedett a család. Cem (az elbeszélő) író akar lenni, a kútásást csak szünidei elfoglaltságnak tartja, és alig várja, hogy a jól megérdemelt fizetésével visszatérjen Isztambulba.
Mahmut mesterrel egy Isztambulhoz közeli kisvárosban, Öngörenben ássák a kutat, Cem és egy másik inas. Az ásás múlt századi körülmények között és eszközökkel zajlik (furcsa volt rádöbbenni, hogy ez nagyjából a nyolcvanas években játszódik, de Isztambul – és Törökország – tényleg ilyen időtlen), mester és inasa sátorban alszanak, esténként lesétálnak a városba, ahol egy vándorszínház szórakoztatja a helyieket (főleg az ott állomásozó bakákat). A színházban szerepel a piros hajú nő. Cem meglátja, és azonnal beleszeret.
Sokszor előjön különböző formákban az apagyilkos Oidipusz király története, valamint a fiát, Szuhrábot meggyilkoló Rusztemé is. Az apa-fiú kérdés és kapcsolat a kulcsfontosságú, Cem felnő, és nem lesz gyereke, saját apjával való kapcsolata sem az igazi, Mahmut mester pedig apja helyett apja, ám spoiler.
Nem spoiler, mert nyilvánvalóan afelé halad a történet, hogy Cemből vagy Oidipusz, vagy Rusztem, vagy esetleg Szuhráb lesz. Csak az a kérdés, hogy melyik. És hogy hogyan. De ahogy a szereplők a fenti történetekről vitázva sokszor elmondják, nem az apa- vagy a fiúgyilkosság, hanem a sors elől való hasztalan menekülés ezeknek a történeteknek a lényege és az igazi tanulsága.
spoiler

És ami még tetszett: az olyan insider Pamuk-rajongó észrevételek, mint például az, hogy a főhős egyszer a Topkapi-szeráj könyvtárában nézeget régi Királyok könyve példányokat, amíg besötétedik és a múzeum is bezár. Erről pedig ez jutott eszembe: https://moly.hu/idezetek/651279, és kicsit úgy éreztem, most bepillanthattam abba, hogyan is lesz egy reális pillanatból egy regény része, ugyanúgy, de mégis másképp.


Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

A Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.
Az 1980-as években Isztambul peremén Mahmut mester, az ősi módszerekkel dolgozó kútásó és inasa, Cem „úrfi” küzdenek, hogy vizet fakasszanak a kemény talajból. Esténként egy titokzatos nő régi meséket és történeteket mesél egy városszéli sátorszínházban. A fiú fülig beleszeret a nőbe, ám mestere nem nézi jó szemmel szenvedélyét…
Orhan Pamuk legújabb regénye, A piros hajú nő egyszerre krimiszerűen realista szöveg, egy harminc évvel korábban elkövetett bűn feltárása, ugyanakkor a civilizációk irodalmi alapjainak vizsgálata. Nyugat és Kelet egy-egy fontos mítosza: Szophoklész Oidipusz királya, valamint Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története bukkan fel újra és újra a szereplők életében, az olvasó pedig felteheti magának a kérdést, hogy miképpen hatnak a régi szövegek a mindennapi életünkre.

Hirdetés