eme P értékelése


>!
eme P
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Világháború, megszállás, munkatábor, kamikaze, gyarmatosítás, gerillaháború, függetlenségi harcok. Soha nem gondoltam volna, hogy minderről – társadalmi-történelmi és egyéni vonatkozásaikról, tragédiákról, borzalmakról, megalkuvásokról, testi és lelki sebekről, ezek fájdalmáról és lassú gyógyulásáról így is lehet írni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugalommal lehet olvasni róluk. Sokkal kevésbé nyomasztó témájú könyvek sem tudják elérni azt a harmóniát és békét, amit olvasás közben érez az ember. Hetek, hónapok múlva is visszacseng ez az érzés, az Esti ködök kertjének hangulata. A csend. A befelé tekintés csendje. Az idő felfüggesztése. Pedig maga a regény egyben csupa dinamizmus is. Idősíkok keverednek, történelmi események zűrzavara harsánykodik benne. Fegyverek ropognak, repülők zúgnak el a ködbe burkolózott kert fölött, kések villannak a bozótban. A kert nyugalma elsősorban ahhoz kell, hogy higgadtabban lehessen szembe nézni ezzel a káosszal, az egyre jobban felhalmozódó kérdésekkel, hogy visszavonulva hegyeidbe, könnyebb legyen a számvetés, az önvizsgálat, a világ dolgain való meditálás.
Ebben a fény és idő egymást átfedő rétegeiben létező kertben minden összesűrűsödik – emlékezés és felejtés, változatlanság és örök változás, bocsánatkérés és megbocsátás, gyűlölet és szeretet, erőszak és gyöngédség, gyanú és bizalom, elzárkózás és megnyílás, pusztulás és túlélés, művészet és tabuművészet. A kivonulás, az elhallgatás, az igazságszolgáltatás problémája.
Elültetett titkok csíráznak ki és bújnak napfényre, érzések bimbóznak és virágoznak ki, előítéleteket metsz vissza a metszőolló, súlyos köveket cipel és rendezget gondosan a mester és tanítványa. Harmonikus vonalak kanyarognak a kavicságyon, és rajzolódnak át újra és újra a kertész keze nyomán. Ilyen harmóniába olvadnak a regény szálai, idősíkjai is, a jó érzékkel adagolt információk időnként átrajzolják a képet, amelyet egy mesterien felépített motívumhálózat árnyal, színesít, gazdagít. Szimbolikus terek tükröződnek egymásban, talányos térképek rajzolódnak ki, és titkok várnak megfejtésre, emlékművek, gondosan megtervezett és felépített kertek épülnek kint és bent, a lélek mélyén.
A főhősök – a rendezettség kertjében nyugalmat kereső magányos madarak megszakítatlan láncolata. A kis tó tükrében önnön visszatükröződésük által néha rabul ejtett, máskor szárnyra kelő, örök körforgásban egymás kergető, a ködfátyolba vesző szürke gémek. Remekül, a lélek apró rezdüléseit, sötétebb bugyrait, de magasságait is ismerve ábrázolt karakterek. De persze nem csak a főhősök azok.
Tan nagyon jól megtanulta nemcsak a kertészet, de az íjászat művészetét is. Érezni, amint minden egyes lélegzetvétele-szava-sora szabályozott, összhangban van az egésszel, mesterien összpontosít, és úgy röppenti ki a nyílvesszőt, hogy az kegyetlenül pontosan a célba talál – elmébe, érzésbe, lélekbe. Bár az idő lassan, de feltartóztathatatlanul rajzolja át a vonalakat és törli el az emlékeket, úgy gondolom, jó kezekben van az Esti ködök kertje, ha ilyen kertész-íjászok próbálják menteni, ami még menthető.


Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Malajzia hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti Ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Aritomo, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán megállapodás tart össze, később azonban az egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több…

Hirdetés