Sapadtribizli értékelése


>!
Sapadtribizli
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Ilyen az, amikor az embernek már megint egy hatásvadász könyv kerül a kezébe…
Hatásvadász a cím, a történet, a végkifejlet. Giccs az egész. Úgy lesz teljesen sznob, hogy fennhangon lenézi és elutasítja a sznobságot… Közben pedig azért néznek le a könyvbéli szereplők másokat, mert azok a mások rosszul használnak egy-egy szót, vagy rossz helyre tesznek vesszőt… Olcsó filozófiai okoskodások, amik elmentek mellettem úgy, hogy még a szelük sem legyintett meg, sőt, untam is őket… Félreértés ne essék, rajongok az olyan könyvekért, amelyek jó kis filozófiai kérdéseket boncolgatnak érdekesen, hihetően, úgy, hogy tényleg értelmet nyerjen ez a fejtegetés a könyvön belül* , de itt nem jött ez most össze.
Két szereplő gondolatait olvashatjuk, egy tizenéves lányét, és egy ötven év körüli asszonyét, de ha találomra kinyitom a könyvet, és olvasni kezdem, fogalmam sincs, hogy éppen ki beszél, annyira csak azt hangoztatják, hogy milyen intelligensek, de azért az alapvető jellembeli különbségek, amelyek már csak a koruk miatt is jelen kellene, hogy legyenek, egyszerűen kimaradtak a könyvből…
A történet pedig olyan egyszerű, mint az 1x1, hiába van cicomába öltöztetve: megjelenik a (természetesen) gazdag, (természetesen) művelt, és (természetesen) mindent észrevevő férfi, aki aztán mindent helyre tesz. De ez még nem elég, a népnek könny kell, ezért tegyünk a végére drámát, ami felteszi az egész műre a giccs-koronát!
Annyira haragudtam a könyvre, mikor befejeztem, hogy miatta még a telefonomat is otthonhagytam…

*Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége, Michel Tournier: A Rémkirály – csak, hogy az elsőket említsem, amik eszembe jutottak.

1 hozzászólás

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…

Hirdetés