vargarockzsolt P értékelése


>!
vargarockzsolt P
Krusovszky Dénes: Elégiazaj

Nem vagyok én apáca*

Tudod, én egy egyszerű lélek vagyok, nem vagyok egy esztéta, nekem, ha vers, akkor legyen benne rím. Csengő-bongó, de lehet egyszerű is. Akkor tudom megjegyezni. Én egész népemet fogom/nem középiskolás fokon/ taní-/tani. vagy Harap-utca három alatt/Megnyílott a kutya-tár,/Síppal-dobbal megnyitotta/Kutyafülü Aladár./Kutya-tár! Kutya-tár!/Kutyafülü Aladár! Vagy legalább lehessen skandálni. Mint Homéroszt. spoiler Vagy Kölcseyt. Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Na, ebben, a Krusovszkynál, nem sok ilyen van. Akkor meg legalább legyen a gondolatoknak valami ritmusa. Lehet rímtelen szabad vers is spoiler, de akkor legyen világos szerkezete, legyen érthető. Ez már keményebb dió, mert kinek mi az érthető, tudjuk, a költők fel vannak mentve tornából spoiler a helyesírás és a logika szabályai alól, hogy az asszociációik áramlása révén a lét mélyebb értelméhez jussanak közelebb… Hát, ja. Ezért érthetetlen sokszor (számomra) a modern költészet.

Aztán még van az is, hogy van a költő, akit megszáll az ihlet, és ír egy verset, csak diktálja neki valami égi hang a szebbnél szebb sorokat, aztán másnap rájön, hogy úgy nem jó, és aztán még napokig/hetekig/hónapokig dolgozik azon a versen, vért kínlódva, kidolgozva minden sorát, szavát, szórendjét, stb… én meg jövök akkor, és beleolvasok, nem tetszik, első blikkre, és már HOPP, lapozok is tovább. :) Nem vagyok a költő rokona spoiler, hogy kényszerítve lennék arra, hogy elolvassam. Hát nem. Ha a kötő azt akarja, hogy elolvassam, akkor küzdjön meg érte. Legyen a versében valami, ami felkelti a figyelmemet. Ami megragad. Ráadásul egy egész verses kötet elolvasni, öncélúan, és még csak nem is azért, mert tetszik, valami igazán perverz tevékenység. Minden vers külön világ, én meg csak úgy elszaladok mellettük, mint egy érdektelen kiállításon a képek mellett.******

Ez a kötet nem jó, mert nincs jól megszerkesztve, nem átlátható, az olvasó számára érthetetlen sorrendben következnek egymás után a versek. Nincs közöttük összefüggés, ezért aztán, ahogy lapozok, csak véletlenül találok rá jó versekre. Mert azért vannak benne olyanok is.
De még mielőtt rátérnék nagyívű elemzéseimre :) a jó versekről, még egy befejező gondolatsor a kötet egészéről:
Ezt a kötet nem nekem írták. A kötet címe Elégiazaj valami olyat sugall, hogy egy szomorkás, melankolikus hangulatú költő, és az őt övező háttérzaj (múlt és jelen) a kötet verseinek alanya és tárgya. Na, én minden vagyok, csak nem melankolikus. Aztán a kötet első verse, A forrás című, tisztára Pilinszky vers. Belső hallással hallom, ahogy Pilinszky mondja: A feltartóztathatatlan/olvadásban, mint egy/katonaszökevény/vonszoltad magad/a vérnyomok mentén/… …/és akkor megláttad/az őzet egy bokor/mögül előlépni,/és láttad a vérző sebet/az oldalán… A következő versnél ez a katolikus vonal elhal, de később még előkerül a tékozló fiú – A kertkapu című (szerintem) fantáziátlan, közhelyes alkotásban, továbbá (talán) a jó pásztorra való utaláskor – na ez már (talán) egy jó vers:
Ekloga Bordáim kerítése mögött/a szervek riadt nyája – jó rövid, érthető, még ha talán nincs is sok gondolat benne. Ha már rövid, akkor itt van a másik kedvencem:
A címe: A szigligeti parton a strandolók között/egy apáca is végignézte a napfogyatkozást/(1999. augusztus 11.)
És a vers: Aztán kiábrándítóan/világos lett ismét.
Ez tetszik. Vicces. Jó a címe*******. Innen az értékelésem címe is – Nem vagyok én apáca –, én nem várom az utolsó ítéletet. Aztán eszembe jut róla András László hasonló hosszúságú remeke:
Sakkfeladvány
Világos indul, és lépésről lépésre sötétebb lesz.
Ilyenek a költők, mondhatnánk, pesszimisták, elégikusak, de ez, csak azzal a megszorítással igaz, hogy csak a pesszimista és elégikus költők pesszimisták és elégikusak. Hát, ezzel, nem sokkal jutottunk beljebb, sem a költők, sem a konkrét kötet megítélése szempontjából, ezért szóba hozok még egy verset. Ez, szerintem, remekmű. Írtam róla egy karcot, nincs benne egyetlen saját gondolatom sem, úgy hogy nyugodt szívvel tudom ajánlani: spoiler

Mivel már túl hosszúra nyúlt ez az értékelésem spoiler, befejezésül a csillagozásról. Ha egy verses kötetben van egyetlen remekmű, akkor az nálam már 5 csillag. Mert akkor azt már érdemes volt kiadni, azzal javult valamit a világ állapotja. Nem feltétlenül érdemes az egész kötetet megvenni spoiler, de azt a zseniális verset tudom ajánlani. spoiler
És mások találhatnak maguknak egyéb tetsző-tetszetős verseket is a kötetben – lehet próbálkozni. :)

* copyright: Schöck Ottó – S. Nagy István: Nem vagyok én apáca. Előadja Zalatnay Sarolta. 1970. Refrén:
Nem vagyok én apáca
Nem élhetek bezárva
Te sem vagy kedvesem börtönőr
Engedj ki hát a hűvösből(x2)
https://www.youtube.com/watch…
** Ide egy Kukorelly Endre költő és hadvezér politikus arcképére utaló linket akartam illeszteni, de éppen mondott valami (szerintem) nagy baromságot, ezért ettől eltekintek
*** http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00…
**** Ez a fotó***** van a könyv végén: spoiler – szóval nem egy Simon Marci vagy kisZávada, akiért rajonganak a lányok, viszont az Egy nehéz nap éjszakája című Beatles filmben van egy olyan jelenet, amikor a szépfiú Paul McCartney-nak spoiler hoznak egy nagy halom rajongói levelet, és akkor a csúnyácska, nagy orrú Ringo Starr spoiler szomorkodik, de akkor neki meg behoznak egy egész zsákkal…
***** A költő fotójáról @Csabi nagyszerű karca spoiler jutott az eszembe, hogy mennyire mulandók ezek az arcok, mennyire mulandók ezek a költők. (Is.)
****** Ezt már megírtam máshol: spoiler
******* Mit tesz egy jó cím! spoiler

8 hozzászólás

Krusovszky Dénes: Elégiazaj

Krusovszky Dénes: Elégiazaj

„Az emlékezés veszélyes”
Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat. Krusovszky Dénes versei mindkét hatást ismerik, éppúgy, mint a hirtelen eszünkbe jutó gyerekkori emlékek, amelyek megállásra késztetnek és felkavarnak.
A látszólag visszafogott, valójában radikális szemléletű versek azt sejtetik, az emlékezés sosem ártalmatlan, valójában veszélyes. A jelen biztosnak hitt gátjai mögött robbanásra kész a múlt. Egy következetes költészet újabb állomásának lehetünk tanúi, amely egyszerre számol és számol le az elégikus szomorúsággal.

Hirdetés