peters P értékelése


>!
peters P
Esterházy Péter: Termelési-regény

Kisregény ám az….
Nem tudom mire számítottam mielőtt olvasni kezdtem – lévén Esterházytól eddig még semmit – arra biztos nem, hogy ennyit szenvedek vele. Jó, a regény maga csak 130 oldal, de az egész terjedelem 470, a többi ugyebár lábjegyzet. Hogy mi vaaaaan?
A lábjegyzet főként önéletrajzi részekből áll szigorúan nem időrendben, de hogy mennyi a valóságtartalma, arra nem tudok rájönni; mindenestre a teljesen agyament történet és eközött össze-vissza kell ugrálni. Sokszor felmerült, hogy vajon hogy adhatták ki anno ezt, gondolom a cenzorok annyit sem értettek belőle, mint amennyit én… ami nem sok volt, pedig még azt is tudom mi a lineáris programozás.
Hiába névrokon és ex-szakmabeli a mb. E.P., azt hiszem most pihenek vele egy kicsit.

>!
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2010
474 oldal · ISBN: 963270956X

Esterházy Péter: Termelési-regény

Esterházy Péter: Termelési-regény

"Mikszáth Kálmán intett a mesternek, hogy megy. 'Spiccer bár?' – kiáltott Ő, loholván egy elugrott labda után. A nagy anekdotázó, aki néhanapján* elképesztő élességgel mondta meg a véleményét a kormánynak is, a pártnak is, akinek realista ösztöne, eleven valóságérzéke megóvta, hogy a meghasonlottak, kiábrándultak útjára lépjen, akinek lelkére nyomasztóan nehezedett saját korának riasztó sivársága, mindazonáltal cinizmusba tokosodva ugyan, de az öregedő íróban is ott rejlett fiatalkori másának szép hősiessége, és akinek Tisza Kálmánhoz fűződő kapcsolatából a polgári irodalomtörténetírás mítoszt teremtett (igen, mert így akarta veszélyteleníteni metsző kritikáját: hisz hogyan lehetne az úri társadalom kegyetlen tollú szatirikusa az, aki Jókai svábhegyi villájának a teraszán csaknem minden szombaton és vasárnap Tiszának kibicel), nos ez az ember megvonta a vállát, és visszaintett a sportoló mesternek, hogy 'bedob még valahol néhány decit'. Ő bólintott, majd figyelmesen végighallgatta, hogy mi a következő gyakorlat; ún. játékos gyakorlat következett, de Ő, mint mindig, nem értette. 'Ne haragudj, fűzfa, nem értem.' Mire elmagyarázták neki, lassan, mint a gyerekeknek. 'Érdemes volt kitaníttatni téged, haver.'

Ideiktatom az ő megrökönyödését: „Hogy-hogy néhanapján?! És közben?” – De ezt úgy értsük: hogy leesett az álla."

Hirdetés