Anó P értékelése


>!
Anó P
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Ez nagy falat volt…! Még egyre itt zümmög a fejemben a történet, jó ideig biztosan hatása alatt leszek. Velutát és Ammut szívből sajnáltam. A három gyereket is. Az a borzalmas kasztrendszer…! S a körülmények és események borzalmas összejátszása, ami a tragédiák sorához vezetett! Utáltam a nagyszülő-párt és a dolgokat kavaró kövér nagynénit – na meg a vén részeges üvegszeműnek, Velutá apjának is komoly része volt az egészben!
A könyv időnként túl naturalisztikus volt számomra, s a történet – mint egy őrült puzzle – az írónő szándéka szerint csak fokozatosan állt össze. Szegény Sophie Mol és szegény ikrek! Utóbbiakat nem lett volna szabad elválasztani….meg is szenvedtek rendesen!
Megrázó történet volt, amely egy másik világba vitt el, a mienktől oly különbözőbe – de sajnos az emberi gonoszság és részrehajlás hasonló mindenütt….


Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arundhati Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról – a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le – egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire.
A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Hirdetés