Hoacin értékelése


>!
Hoacin
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Flor asszony két férjének az esete meglehetősen buja, eléggé szabadszájú, finoman humoros, és a parázs temperamentuma ellenére is végtelenül lustán csordogáló mese. Mintha Hrabal egyik történetét teleszórnánk Rejtő kikötői szereplőivel, egzotikus helyszínt rittyentenénk köréjük, bőségesen meglocsolva nádpálinkával, cukrozott kókuszlével, meg irdatlan mennyiségű szexualitással. A háttérben Teodoro doktor fagottozna, Gödény Cazuza ukulelézne, Turhás úr a nyenyerén játszana, Ezüstnyelvú Lev ("Valami kimondhatatlan orosz neve volt, s a lányok elnevezték Ezüstnyelvű Levnek, talán az adomái miatt. Talán.") pedig elragadtatna mindenkit a rókafarkú fűrészen előadott dallamaival. Ilyen figurák után tényleg azt vártam, mikor jön Babette anyó a lavórral. :D
Viháncolás, tivornyázás, maniókapuding. A kérdőjeles erkölcsű városban Flor asszony a tisztesség mintapéldánya, és rendületlenül készíti a halasparajt, miközben végigkísérjük kísértéseit. Aprólékosan vesézünk végig mindent, még azt is, aminek semmi köze a cselekményhez, de a latinos vérmérséklet rajongói nyilván kéjesen dörgölőznek bele Bahia város részletesen taglalt hangulatába. Én jobban örültem volna, ha csak Florra, és a férjeire koncentrálunk, túl kíváncsi voltam a – fülszöveg által meglehetősen elspoilerezett – végkifejletre, semhogy Flor barátnőjének a heves vitáját olvassam egy frissiben megismert lényegtelen szereplővel az igazi zene lényegéről oldalakon át.
A könyv első felében az elbűvölő gazember Vadinho, a másodikban a tisztességesen jófej Teodoro doktor az aktuális férj. Flor viszonya hozzájuk teljes mértékben átérezhető és maximálisan különböző, igazából főhősnőnk nagyszerűen megjelenített alakja, vívódásai-örömei miatt is szerettem olvasni a könyvet. Meg persze az egyedi fazonok aktuális megnyilvánulásai miatt. :D
Vivaldo úr, a Virágzó Paradicsom temetkezési vállalattól személyesen szállt ki, hogy átadja az olcsó koporsót. Tekintélyes árengedményt is adott, hiszen Vadinho cimborája volt a rulett- és bakkarátasztalnál, ahol koporsóban és sírkőben szokott játszani.
(Ha már témánál vagyunk: közismert tény, hogy nádpálinka nélkül nincs virrasztó, se temetés!)
A túlírt részek ellenére is élveztem olvasni, a kétharmadánál kissé leült a cselekmény, de a végén elszabadult a varázs. :)
(Amúgy a könyv végig olyan pajkos, hogy a végén már „tajtékos tengere” helyett is „tajtékos feneke”-t olvastam, és ezen csöppet sem lepődtem meg. Hogy is tehettem volna olyan eredeti hasonlatok után, mint pl.: „olyan domború segge volt, mint egy szárnyashangyának.” :o :o :D)

A szomorúság a legnagyobb halálos vétek, az egyetlen, ami az élet ellen való..


Jorge Amado: Flor asszony két férje

Jorge Amado: Flor asszony két férje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A komoly, tisztességes, ámde tüzesvérű Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval… Vagyis a kísértetével… Mert a sors úgy akarta, hogy az egyik házasságában Flor az igazi szerelemmel ismerkedjen meg, amilyennek a lányok álmodják, a másikban meg a renddel, az állandósággal, a nyugalommal, amilyennek a riadt anyák álmodják a házasságot lányaiknak… És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám, ilyen az élet, ilyen csupa láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetni való, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy.

Hirdetés