dorcika értékelése


>!
dorcika
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Ez egy gyors olvasás volt, a munkahelyemen, mivel kezdőként épp semmit nem tudok csinálni, és a kollégák se voltak bent az irodában… úgyhogy ezzel a könyvvel szórakoztattam magam – már ha lehet ezt szórakozásnak nevezni, mert inkább volt lehangoló a történet… legalábbis a végéig, ahol azért felcsillant az apró reménysugár, hogy talán mégis rendes ember lesz ebből a Jutkából. Egyébként szép lélekrajz ez egy nehéz sorsú, rossz lelkiállapotú kamaszgyerekről, meg azokról a nehézségekről, veszélyekről is, amik az ilyen fiatalokra leselkednek.
Kedvet kaptam a folytatáshoz is, de még gyűjtenem kell hozzá az erőt…


G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

„Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.” Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak hanyatt fekszik, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végigondol mindent, az egész „csodálatosan vacak” életét. Az első gimnazista pályafutását. Még a hülye Botondot is.

Hirdetés