Bla IP értékelése


>!
Bla IP
Kertész Imre: Sorstalanság

Újraolvastam a Sorstalanságot. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy ez mennyire jó könyv. Az, hogy Nobel-Díjat kapott önmagáért beszél. Tekinthetik persze egyesek szubjektívnak is, mint „a zsidók holocauszt-üzlete” erősítő megnyilvánulásának. De félre a hülyeséggel! Ez egy olyan könyv, amely leírja emberek, köztük egy gyerek szélsőséges korban megélt sorsát. Oly korban, amikor emberek csoportjai nem ember módra viselkednek embertársaikkal. Nem ez volt az egyetlen a történelem során! Ugyanakkor mélyen egyetértek @SteelCurtain értékelésében foglalt gondolattal: „Nagyon szomorú regény ez. Szomorú, hogy ma is aktuális. A legszomorúbb meg az, hogy Kertész a hitelesség csorbulása nélkül mai események keretei közé helyezve is írhatott volna hasonló mondanivalójú regényt.” – Mert úgy formálni a jogot és a közvéleményt – megosztva és egymás ellen kijátszva a társadalom tagjait, alakítani a helyzetet, hogy a más véleményen lévők a szabályok és a játéktér állandó változásai közt képtelenek legyenek érdemi ellenállásra – megvan erre a mondás: corriger la fortune – egyszerű csalás – s van ennek nemzeti szintje is!


Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre: Sorstalanság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Valami mást kapunk, mint amit szokványos regénytől, akár lágerregénytől várhatnánk” – írta a Sorstalanságról Spiró György: „létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja.”

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény.
Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához.
A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben – nem kevés viszontagság után – 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett.

„Miért tartom Kertész Imrét jelentős, nagy írónak? Mert vállalja annak kockázatát, hogy akár mindenkinek a véleményével szembeszegüljön. Bármiről írjon is – a szabadságról, a személyiségről, a világ képtelenségéről, a boldogság útvesztőiről, a halálról vagy transzcendenciáról –, bámulatos képességgel tudja kiverekedni magát a megcsontosodott közfelfogás kelepcéiből. Ahelyett, hogy kielégítené az elvárásokat, olyan gondolatmenetekre és kijelentésekre ragadtatja magát, melyek, bátran merem állítani, titokban megütközést és döbbenetet váltanak ki.” (Földényi F. László)

Kertész Imrét számos irodalmi díjjal tüntették ki korábban is, többek között Kossuth-díjjal (1997), a lipcsei könyvvásár nagydíjával (1997) és legutóbb a Die Welt irodalmi díjával (2000).

Hirdetés