Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

108 oldal után azt gondoltam, ez a legjobb magyar próza, amit idén olvastam. 194 oldal után azt gondoltam, ez az egyik legjobb magyar próza, amit idén olvastam. A végén meg arra jutottam, hogy azért nagyon jó kis próza ez. Ménes Attila három felvonásban és három szemszögből mutatja be a jövő Magyarországát, ami pont olyan, mint amilyet csak egy Index-olvasó el tud magának képzelni depresszívebb napjain: középkorba visszaszakadt, feudális, koldusszegény, babonás, részvéttelen és a zsigerekig korrupt*. Az első elbeszélő Zuzmó, az értelmi fogyatékos (saját definíciójában: „terminális idióta”), akinek hangját Ménes elképesztően jól megtalálta – abszurd, de visszafogott, és sziporkázik benne az, amit a hülyék bölcsességének lehetne nevezni**. Szinte tökéletes szöveg, mert Zuzmónak hála úgy kerekedik szemünk előtt ez a negatív utópia, ahogy kerekednie kell: nem az információk közlésén van a hangsúly, hanem az atmoszféra fokozatos felépítésén. És atmoszféra az van dosztig: ahogy @Szeifert_Natália is mondta volt, érezni benne némi Bodor Ádámot, amihez még hozzátenném, hogy egy csipetnyi Szorokint is – ahogy Ménes meglátja a hatalom és alávetettek viszonyában azt, ami kegyetlenségében is komikusan groteszk, az bravúros.

Még a második tétel is ül: Léna nekivág a nagyvilágnak, hogy túrót szerezzen gyermekének. Ez nagyjából 8 perc lenne nekünk, mai magyaroknak, de a jövő Hungáriájában ez egy igazi Odüsszeia lesz, ahol rablóbandákat, őrjáratokat és veszedelmes bolondokat kell kerülgetnünk, amíg a tizedik faluban végre találunk valakit, akinek van valamilyen állata (ne ragaszkodjunk a tehénhez, azt ajánlom), ami képes tejet adni. A történet felénél azonban Ménes átvált egy piaci nap leírásába, ami a maga módján szintén remek, de azért kicsit sajnáltam, hogy megtörik ennek az epikus kóborlásnak az íve.

Sajnos az utolsó egység nem éri el elődei színvonalát – valahogy túl csicsás, túl rohangálós ahhoz, hogy igazán bele lehessen feledkezni. Ezzel együtt a Folyosó a Holdra egy igazán figyelemre méltó regény, olyasfajta munka, ami több kérdés tesz föl az olvasónak, mint amennyit megválaszol. És abban is biztos vagyok, hogy minden kultúrpesszimista rojtosra fogja nyalni utána a szája szélét.

* Azokra az esetleges felvetésekre, miszerint most is ilyen, nem kívánok e helyütt reagálni.
** https://moly.hu/idezetek/678153

13 hozzászólás

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ismerős kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Zuzmó, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő.
A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül…
Három mesterien megkomponált monológból, Zuzmó, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.