gybarbii értékelése


>!
gybarbii
Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Egy kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, főleg miután láttam a százalékot és az értékeléseket. De aztán pozitívan csalódtam. Sőt! Ez a könyv egyszerűen zseniális! Nem lehet, és nem is kell összehasonlítani a Ne bántsátok a feketerigót! c. remekművel. És szerintem az is fontos, hogy ne a feketerigó folytatásaként kezeljük a könyvet, hiszen a kötetben is olvasható, hogy a Menj, állíts őrt! hamarabb íródott.
Harper Lee itt is zseniálisat alkotott, elérte, hogy a könyv olvasása közben (és valószínűleg majd még hónapokkal később is) komolyan elgondolkodjak a könyv mondanivalóján… Teljes mértékben megértem Jean Louise-t, néhány mondatnál szívem szerint üvöltöttem volna fájdalmamban, hogy hogy képesek ilyenre az emberek…
Olvassátok el! Olvassátok el, és próbáljatok elvonatkoztatni a feketerigótól! Ha befejeztétek, üljetek le egymagatokban és gondolkodjatok el a könyvön…
A helyesírási és gépelés hibákért nagyon mérges vagyok, mert annyi volt benne, hogy az már tényleg zavaró volt!


Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.

Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.