morin5 értékelése


>!
morin5
Nagy András: Savonarola-kísérlet

Girolamo Savonarola, dominikánus szerzetes kudarcokkal tűzdelt korai éveinek leginkább a vallási fanatizmus adott tartást. Kiváló retorikai képességével, puritán szemléletével és a reneszánsz hedonizmus ostorozásával Firenzében nagy népszerűséget vívott ki magának. Amikor azonban csökkent a befolyása, és ellentétbe került a hírhedt (Borgia) VI. Sándor pápával, megpecsételődött a sorsa.
Az apokaliptikus látomásokkal tűzdelt szuggesztív beszédei, a könyvek, ruhák, képek „piramisainak” égetése miatt Savonarola a megszállottság magas fokát mutatta be, (de rendkívül eredeti is a sokat vitatott személye).
Bár a vallástörténeti terminológiájú, történelmi esszé – itt, a molyon – nem döntöget olvasottsági rekordokat, azért a korszak és a téma iránt érdeklődők nem fognak csalódni.


Nagy András: Savonarola-kísérlet

Nagy András: Savonarola-kísérlet

„Kivégzésük előtti estén találkozhat azokkal a rendtársaival, akiket ugyancsak halálra ítéltek (Fra Silvestro és fra Domenico) eretnekség, skizma, engedetlenség és világi hatalom felhasználásának vádjával. Az eretnekség vádjában kétségtelenül van valami anakronisztikus, a mozgalmat pejoratívan minősítő. Hosszú szertartás végén akasztják fel, majd égetik el hármukat (előbb feloldozzák, kizárják, megszégyenítik őket), valószínűleg nagy tömeg előtt, bár a fennmaradt metszet (ismeretlen mester munkája) csaknem üres teret ábrázol. A hamvakat az Arnóba szórják. Az ellenforradalmak koreográfiájának megfelelően száműzetések következnek, néhány barát nyíltan megtagadja a priort, a San Marco domonkosai levélben könyörögnek a pápához bocsánatért. Francesco Romolinónak a Signoria zenészei szerenádot adnak (a pontos könyvelés feljegyezte az árát: 111 és fél forintért), a San Marco harangját, a Piagnonát leszerelik, majd megkorbácsolják. A Savonarola meggyilkolását követő első Signoria-választáskor a Nagytanács kétszáz Piagnoni tagját kivezetik a teremből – senki nem tiltakozik, Sándor pápa exkommunikáció terhe mellett tiltja be a prior munkáit, de már X. Leó (Giovanni Medici) elrendel egy vizsgálatot Savonarola eretneksége kérdésében, s XIV. Benedek a kanonizálást is felveti. Luther a Miserere-zsoltár kommentárjait 1524-ben Strassburgban kiadatja – később a Kereszt Diadalát a Propaganda Fidei elfogadja, prédikációs tankönyvként. Savonarola bejut az épülő Szent Székesegyházba – Raffaello és Michelangelo művein keresztül, de ott áll a reformáció emlékművein is. Wormsban, Genfben. Máglyája még nem hamvadt el, amikor az új hatalomhoz sorra érkeznek a gratulációk Európa udvaraiból. Szobor vagy freskó – az más. De előbb pusztuljon el.”

Hirdetés