Sippancs P értékelése


>!
Sippancs P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Különleges helyet foglal el a szívemben ez a könyv. Egyrészt a stílusa, másrészt a mondanivalója, harmadrészt pedig a helyszíne miatt.

Első körben be kell vallanom, hogy egészen a tegnapi napig nem ismertem Kriszta munkásságát, ergo ez volt első olvasmányom tőle. Ha nincsen @oldmoviegirl01 kihívása, valószínűleg évekig tologatom még a történetet a várólistámon, és az mekkora hiba lett volna! Mert ez a könyv zseniális volt! Vagyis inkább Kriszta volt a zseniális! Mert olyan fantasztikusan jól írt, olyan okosan, egyszerűen, de mégis annyira megkapóan! Tele voltak a sorai élettel és érzelemmel, és – ami személy szerint a legszimpatikusabb – nem használt közhelyeket és sallangokat, nem akart mindenáron „tanító gondolatokat” átadni, helyette inkább teljesen hétköznapian, könnyeden és átélhető módon mesélt.

Aztán ott volt a szülő-gyermek kapcsolat. Nekem is van anyukám, így én is valakinek a lánya vagyok. ("Kislányom, amíg én élek, addig te a gyerekem maradsz.") Bármennyire is szeretném, az időt sajnos nem tudom sem megállítani, sem visszaforgatni, ahogy a gyógyíthatatlan betegséget sem gyógyítani, ennélfogva öregszünk, és lassan, apránként elmúlunk. Olvasás közben próbáltam elvonatkoztatni, és örülni annak, hogy az én anyukám él (ezt gyorsan le is kopogom), és nap mint nap leszidhat, megszeretgethet, támogathat és tanácsot adhat, de óhatatlanul befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy mi lenne ha? Mi lenne, ha kiderülne, hogy anyu gyógyíthatatlan beteg, és már csak hónapjai lennének hátra? Vajon hogyan élném meg? Vajon változtatna az életemen? Máshogy látnám tőle a világot és az embereket? És vajon anyu mit tenne?
Summa summarum, nagyon sok érzést és gondolatot váltott ki belőlem a cselekmény, és ha azt mondom, hogy jó pár papírzsepit sikerült elhasználnom olvasás közben és után, azzal nem árulok el nagy titkot.

Harmadjára pedig a történet egyik fő helyszínét, Kaposvárt emelném ki. Annyira jó volt kaposváriként Kaposvárról olvasni! A Berzsenyi park, a Somogy Áruház, a Fő utca, a Kossuth utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződése, a KERÓ és még sorolhatnám… A mai napig emberek ezrei – közöttük én is – fordulnak meg ezeken a helyeken! És a hangulat, ami az 1980-as évek Somogyát jellemezte! Istenem, mit nem adnék azért, ha tudnék időutazni, és 2-3 napra a részese lehetnék annak a világnak!

Összességében hatalmas élményt nyújtott a könyv, amit egyhamar biztosan nem fogok elfelejteni.
Köszönöm, kedves írónő!

2 hozzászólás

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindenkinek van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?

Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli…

Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”?

Életének utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást… mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett.

Hirdetés