eme P értékelése


>!
eme P
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Utoljára Puskintól olvastam verses regényt – ez a szinte prózaként olvasható szabadvers azonban legalább annyira messze áll tőle, mint a legkisebb jégkorszak épp’ hogy katasztrófája a metsző szibériai telektől. Mert bár társadalom és kritika, ironikus, parodisztikus és pontos rajz, a csípős mínuszok ezúttal nem is annyira csípősek. Mintha már arra sem lenne érdemes ez a svábhegyi világ, hogy része legyen egy igazi jégkorszakban meg egy jól odamondós elbeszélőben. És még Tatjanája sincs, aki tengő-lengő hőseink orrára koppinthatna.
Az elején sokat ígérő disztópia, amint lassan visszahúzódik a hegyek hegyére, egyre köldöknézősebb perspektívát nyújt. Nem ismerem Budát, a Svábhegyet még kevésbé, mégsem voltam igazán kíváncsi lakóira, annyira sablonos és felszínes figurák sablonos és felszínes életét élik. A könnyűség megmérettetése lehetne ugyan komoly vállakozás, mégis, ez a felvillantott képekből és alakokból álló, mozdulatlanságba dermedt tájkép inkább idilli (és giccses). Nyomasztó, fullasztó hóréteg helyett inkább szappanoperás, buborékos habtenger áraszt el mindent, és ez végül nem is olyan kellemetlen a sávbhegyi magasságokban, mint előre gondolnánk, főként hőseink sokkal súlyosabb gondokkal küzdő hétköznapjaihoz viszonyítva. A felfújt álproblémák eltakarják a legkisebbé zsugorított valós problémákat, avagy a fától nem látni már az erdőt.
Bár értékelem a becsületesen, jól megrajzolt miliőt és kliséalakokat, olvasás közben nem éreztem a kritika igazi, metsző élét. Mintha egy rendkívül éles szemű, ám megengedően ejnye-bejnyéző, a kialakult helyzeten szinte figurái könnyedségével átlépő elbeszélővel lenne dolgom, aki bár itt-ott elejt egy-egy fricskát, mégsem akar igazán eleven húsba vágni. Tényleg a legkisebb jégkorszak ez. Annyira kicsi, hogy már nem is hideg, inkább csak langyos.


Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen.
2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-
jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor?
A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

Hirdetés