Littlewood IP értékelése


>!
Littlewood IP
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Még egy roadmovie gyerekeknek. Főszereplő megy, találkozik, megint megy, megint találkozik. Azt nem igazán tudnám megmondani, hogy mekkora gyerekeknek, tartalma alapján olyan hat alatt javasolnám, nyelvezete alapján pedig úgy tíz felett. Igen, ez tényleg nem alkot halmazt. Mint ahogy nem valószínű, hogy szignifikáns halmazt alkotnának azok a gyerekek, akik tudják, mi az a hiperbóreus, szubmontán, amice, familiáris, organizál, imperatívusz, trochizál vagy esetleg párekli, és ezzel egy időben leköti őket az, ha egy tündérke a szél hátán repked, és a legmeredekebb kaland, ami megesik vele, az, hogy egy idegileg különösen megterhelő pillanatban elfogy a szamócalekvár.

Nagyon jó viszont a stílusa, olyan értelemben, hogy a szereplők végig felismerhetőek a mondataik alapján, és olyan értelemben is, hogy egyszerűen profi, nincsenek benne Pósa bácsis beszivárgások, és egyáltalán, öröm olvasni. Na és a versbetétek, azok is szuperek (ha kegyed titán netántán ftw). A nyulak költészeti versenye ugyan erősen emlékeztetett Lázár Ervinre, de ezt fel tudtam fogni tiszteletadásnak.

Szóval az erőssége inkább a hogyan benne, nem pedig a mit. Nem csak ennek a könyvnek a kapcsán tűnt fel, hanem úgy általában a tavalyi év termése alapján, hogy akik nagyon jól írnak, mármint nyelvileg kimaxolják a dolgot, azok nem igazán tartják szükségesnek, hogy történetet is kitaláljanak hozzá. Történet alatt azt értem, hogy van egy (vagy akár több) központi konfliktus, és a szereplők próbálnak kezdeni vele valamit, vagy ha nem is, legalább a jövés-menés-találkozáson kívül bármi más bonyodalom. Ez pedig, ha tényleg így van, elég szomorú tendencia, mert leképezi a felnőtteknek szóló irodalom szépre és szórakoztatóra való merev szétbontását. Most komolyan elvárás, hogy egy gyerek hatévesen döntse el, hogy nyelvileg igényes akar lenni vagy lerágni a körmét izgalmában? Jobb idejekorán tudatosítani az ilyesmit, nehogy felnőttként nehézséget okozzon eldönteni, hogy Esterházy vagy Lőrincz L. László? Ne már. ide mindenki képzeljen el egy népszerű sorozat főhősével készített gifet a For God’s sake, they’re only children! szöveggel Aztán könnyen lehet, hogy csak én látok bele elvibb ilyen szó nincs is problémát, mint ami, de akkor is vicces elképzelni, mi lenne, ha a meseírók párban alkotnának. X kiadó és Y kiadó jellemző szerzőit random módon összerendeznék, és az egyik elmesélne a másiknak egy sztorit, amit az utóbbi leírna. Oszt onnantól mentenék a világot ezerrel, viszont az előző sorban evett almára senki nem utalna úgy vissza, hogy majszolták a finomságot. Win-win.

Visszaolvasva viszont ez az értékelés nem valami igazságos Áfonykával, mert eléggé negatív túlsúlyúra sikeredett. Pedig nekem bejött a könyv, élményt jelentett, és az illusztrációk még a szupernél is szuperebbek. Csak éppen egyedül fejeztem be, mert az egyfős kontrollcsoportom menet közben kiszállt, ami egy gyerekkönyv esetében azért nem lényegtelen szempont.

15 hozzászólás

Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

„A haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska; fitoska orra körül pedig temérdek világszép szeplő virít" – ő az aprócska, gömbölyded erdei tündér, Áfonyka. Egy „zúzmarázos, télutói reggelen" vidám fütyörészéssel indul a történet; s máris benépesül az erdő. Ám egyszer csak szél kerekedik, felemeli Áfonykát a magasba, és röpíti messze-messze az erdő fölött…

Varró Zsuzsa Édes Anyanyelvünk pályadíjas, Domján-Udvardy Melinda bájos rajzaival illusztrált első mesekönyve Varró Dániel versbetéteivel, játékos nevek, könnyed szójátékok, a szereplőket jellemző stílusfordulatok, nyelvi ötletek sokaságával vezeti végig ifjú olvasóit Áfonyka nem mindennapi kalandjain: találkozását a Rettenetes (Krucifix) Rinaldóval, a négyfejű sárkánnyal, egy igazi királykisasszonnyal és a rettegett erdőnyelővel, mígnem az első tavaszi reggelen sok viszontagság után visszatér a Gyöngyvirágos Tölgyesbe.

Hirdetés