mandris értékelése


>!
mandris
Jung Chang: Vadhattyúk

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Örülök, hogy ráakadtam erre a könyvre. Talán sokunkra igaz, hogy alig ismerjük Kínát, legfeljebb a hírekből tudunk ezt-azt az ország politikai berendezkedéséről, gazdasági sikereiről. Ez a könyv most jóval közelebb hozta ezt a távol-keleti országot. A fókuszban három nő áll, a nagymama, „egy hadúr ágyasa”; az édesanya, aki meggyőződéses kommunista létére súlyos megpróbáltatásokon esik át a rendszer jóvoltából, és végül a lánya, az írónő, aki eljut oda, hogy az első kínai legyen, aki brit egyetemen doktorál. A könyv időben (szinte az egész XX. század), térben ("csak" Kínán belül Mandzsúriától Szecsuánig) és társadalmi léthelyzetben is nagy ívet fog be. A család időnként privilegizált, időnként megbélyegzett, néha könyebben él, máskor nyomorog. Eközben pedig az ország egyik rossz rendszerből a másikba menekül, és miközben az előző rendszer rákfenéit próbálja – sikertelenül – irtani, új problémákat okoz.
Mint utólag láttam, a könyv utószava és fülszövege is hivatkozik az 1984-re, és nekem is az volt az érzésem olvasás közben, mintha Orwell regénye elevenedett volna meg. Pedig korábban azt hittem, hogy a regény amolyan „hová vezet mindez, ha nem vigyázunk” jellegű figyelmeztetés volt, de kiderült, hogy szinte elbújhat a kínai valóság mellett.
Mi, kelet-közép-európai népek is szerezhettünk tapasztalatokat arról, milyen a kommunizmus, ha meg akarják valósítani, de ez a regény azt mutatja, hogy volt olyan, ahol még annál is rosszabbul csinálták.
De hogy ne ezzel zárjam az értékelést: a könyv elképesztően nagy teljesítmény, nem csak a terjedelme okán, de ráadásul az írónő nem is az anyanyelvén írta. Bár struktúrája egyszerű – nagyjából kronologikus, de ugyanakkor valamennyire tematikusan is tagolt – és így jól követhető, nem semmi ekkora ismeretanyaggal zsonglőrködni, és a könyv jól ötvözi a családi emlékezetre épülő mikrotörténeti nézőpontot és a politika-, a társadalom- és a mentalitástörténetet. Egyedül a sok kínai név közötti eligazodás okozott néha gondot.

2 hozzászólás

Jung Chang: Vadhattyúk

Jung Chang: Vadhattyúk

A Vadhattyúk – a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája.
A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül, anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mint „bírálati gyűlés”-en társainak céltáblája lenni, vagy „mezítlábas doktor”-ként falura menni… Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította.
Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sme másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltása, immár nem a mélységből, hanem a mélységről – a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is!
A Vadhattyúk – szenvedések láncolata és apró, ritka örömök, kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság, megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók, vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak.
„Nyugodt és mértéktartó kínai történelem, de sikerkönyvként olvastatja magát. Egyszerűen letehetetlen.” – írja a könyvről egyik amerikai kritikusa. A Vadhattyúk valóban világsiker: eddig huszonöt nyelvre fordították le, Angliában elnyerte Az Év Könyve díjat, és csak a papírfedeles kiadásból egymillió példány fogyott.

Hirdetés