AeS P értékelése


>!
AeS P
Esterházy Péter: Termelési-regény

Kénytelen voltam utánamenni mindenféle megjelent elemzésnek és recenziónak olvasás közben, mert a mester nem kukoricázik az olvasóival (de szeretjük, mert mégiscsak ő a mester). Ó, a nagy fogalmazásban innen kimaradt a gondolatsor vége, hogy ti. miután többet is elolvastam közülük, na meg a könyvet is, a végén magam sem értettem, hogy „ezt hogy adhatták ki” (gyakran ismételt kérdés). Szerintem a hivatali előolvasó sem értette, de nem merte elárulni senkinek, és rámondta az áment, vagy valami hasonló esterházys fordulat.
Amennyire nehezen vettem rá magam a lapozgatósdira én is (közben éreztem a 2-es villamoson, ahogy a mester éneklő lépteivel elhalad mellettem, és rázza a röhögés), annyira megszerettem a végére, a kis Dorogi Janka éppúgy a szívemhez nőtt, mint Dongó Mitics. És hát a fotball, az külön kategória, kérem.


Esterházy Péter: Termelési-regény

Esterházy Péter: Termelési-regény

"Mikszáth Kálmán intett a mesternek, hogy megy. 'Spiccer bár?' – kiáltott Ő, loholván egy elugrott labda után. A nagy anekdotázó, aki néhanapján* elképesztő élességgel mondta meg a véleményét a kormánynak is, a pártnak is, akinek realista ösztöne, eleven valóságérzéke megóvta, hogy a meghasonlottak, kiábrándultak útjára lépjen, akinek lelkére nyomasztóan nehezedett saját korának riasztó sivársága, mindazonáltal cinizmusba tokosodva ugyan, de az öregedő íróban is ott rejlett fiatalkori másának szép hősiessége, és akinek Tisza Kálmánhoz fűződő kapcsolatából a polgári irodalomtörténetírás mítoszt teremtett (igen, mert így akarta veszélyteleníteni metsző kritikáját: hisz hogyan lehetne az úri társadalom kegyetlen tollú szatirikusa az, aki Jókai svábhegyi villájának a teraszán csaknem minden szombaton és vasárnap Tiszának kibicel), nos ez az ember megvonta a vállát, és visszaintett a sportoló mesternek, hogy 'bedob még valahol néhány decit'. Ő bólintott, majd figyelmesen végighallgatta, hogy mi a következő gyakorlat; ún. játékos gyakorlat következett, de Ő, mint mindig, nem értette. 'Ne haragudj, fűzfa, nem értem.' Mire elmagyarázták neki, lassan, mint a gyerekeknek. 'Érdemes volt kitaníttatni téged, haver.'

Ideiktatom az ő megrökönyödését: „Hogy-hogy néhanapján?! És közben?” – De ezt úgy értsük: hogy leesett az álla."

Hirdetés