Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Megpróbálom először is önálló műalkotásként értékelni.

Szóval: tetszett. Nagyon meg is lepődtem rajta, mert az elvárásaim karcsúak voltak, de tán még a Ne bántsátok a feketerigót!-nál is jobban élveztem*. Igazi karcos southern gothic, kötelező néger szakácsnővel, decens, merev derekú déli hölgyekkel, tornácokkal, izzadságfoltokkal, miegymás. Ráadásul Harper Lee-nek üdítően ironikus a humora, figurái is oda vannak téve, úgyhogy majdnem minden rendben van. Ez a könyv amúgy nem is annyira a négerkérdésről szól, mint inkább a gyermekkor jóvátehetetlen elvesztéséről, hogy abba az otthonba, amit egykor elhagytunk, többet már nem térhetünk vissza. Lee-nek erről aztán van bőven mondanivalója, ami tagadhatatlanul szétfeszíti a regény kereteit. Ettől lesz csapongó, és alighanem ezért nyúlnak túl hosszúra a retrospektív visszatekintések a boldog ifjúságra, ezért van indokolatlanul teletömve a magyar olvasó számára jórészt ismeretlen politikai és irodalmi utalásokkal** – és talán ezért olyan a vége, amilyen. Egy kicsit elkent, egy félmegoldással megelégedő. Ez így felsorolva sok negatívumnak tűnhet, de olvasva nem éreztem súlyukat – sőt némelyik kifejezetten bájosnak hatott. Nyers lett tőlük a szöveg, én meg vonzódom a nyers szövegekhez.

Amúgy meg: kevés könyv van, amit nehezebb lenne önmagában értékelni. Olyan ez az egész ügy, mintha Harper Lee direkt az irodalom nagy posztmodern rejtvényeinek egyikét akarta volna megalkotni. Itt van ez a kézirat, egy minőségi szöveg, amit Pulitzer-díjas főműve előtt írt meg, de ami kronológiailag húsz évvel az után játszódik – spoiler Talán (ez nyilván csak teória) az történt, hogy Lee megírta első könyvét, és maga is látá, ez így túl szétszórt, a probléma sincs világosan megragadva, ráadásul valahogy túlságosan mentegető***. Félrerakta hát, és újból belekezdett, más szemszögből, nagyobb fegyelemmel, de talán ugyanazzal a céllal. De időközben rájött, hogy a könyv, ami az illúziók elvesztéséről szól, szólhatna akár az illúzió diadaláról is. És akkor – hadd szóljon. Jól döntött, mert az alaposan átgyúrt változat valóban ledózerolta Amerika könyvpiacát. És az is érthető, miért nem akarta ezek után, hogy ez a könyv megjelenjen: egyszerűen üti a Ne bántsátok…-univerzumot. Szóval (önértékétől függetlenül) nem szabadott volna kiadni. És mégis: ki kellett adni. Mert ha üti is egymást a két könyv, ebből a konfliktusból az olvasónak van mit tanulnia: hogy a problémák azzal nem oldódnak meg, hogy győzött az igazság. A problémák általában épp ott kezdődnek.

* Nehéz ezt megmondani, mert régen olvastam. Ami e mű szempontjából talán üdvös is.
** Amin azért a lábjegyzetek segítenek kicsit.
*** spoiler

23 hozzászólás

Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.

Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.

Hirdetés