csillagka P értékelése


>!
csillagka P
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Megint Kosztolányi és megint tetszik, lassan elismerem, bizony új szerző kerül fel a képzeletbeli ranglistámra, nem is rossz helyre.
Maga a könyv állítólag Néróról szól, de inkább egy egyetemes történelmi regény, hogy hogyan lehet egy középszerű emberből, zsarnokot faragni. Megkapott mindent a sorstól (anyjától) még se tudta azt mondani, most volt elég ! Akart mindent és a talpnyaló sereg a lába elé helyezte, sikert, pénzt, csillogást, nőket, és a kívánt áldozatot. Nem lett tőlük boldogabb, a sima szájú szolgák sosem mondanak igazat, belül érezte a bizonytalanságot. Ne kövessünk el ilyen hibákat, becsüljük az olyan barátot aki megmondja mit és mikor tettük rosszul, és óvakodójuk a hízelgőtök, mert a bajt mindig azok zúdítják a fejünkre!
Talán közelebb visznek a megoldáshoz az ilyen könyveket, egy nagy adag önismeret se árt, talán hozzá egy csepp irónia, ha a saját életünk bukásairól van szó. Inkább mi nevesünk magunkon, mint a többiek a hátunk mögött!


Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

Hirdetés