Gerof értékelése


Gerof>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Konspirációs kisokos. Ha valaha földalatti mozgalmakban fogok részt venni, ez a könyv jó lesz útmutatónak. Heinlein pontról pontra végig vezet, hogyan vigyünk véghez forradalmat. Részletesen ábrázol, de egy csöppet sem untatott. Mindig csak annyi információt nyújt, ami elegendő, de még elég részletes. A mű alapján Heinlein stílusáról az volt a benyomásom, hogy pontos és világos, fölösleges dolgokkal nem traktált, magabiztos kézzel vezetett.
Persze ha megpróbáljuk megdönteni a regnáló hatalmat, nem árt, ha nekünk is segítségünkre van egy pajtási MI. Én nem vagyok az a fajta, aki hajlamos gépekhez kötődni, de ezt a Mike-ot (a szuperszámítógép neve) megkedveltem. Valószínűleg azért, mivel Heinlein meglehetősen emberivé formálta, így aztán én is át tudtam érezni főhősünk bensőséges viszonyát a géppel.
Ha már a számítógépeknél tartunk, érdemes megfigyelni, hogyan látta Heinlein a jövőjüket a 60-as évekből. Jól eltalálta, hogy minden fontosabb berendezést számítógép fog irányítani. Ez az, amiben pontos a prognózis. Ebben a regényben azonban fel se merül, milyen közönséges dolognak számít ma egy számítógép. Kevés számítógép van, csak a fontosabb helyeken lehet megtalálni őket, szórakozásra egyáltalán nem használják. Mosolyogtató pl., hogy mikor egy bank számítógépét rekvirálja mozgalom, akkor 200 munkás abakuszokat tologatva helyettesíti. Nyilván nem sokan képzelték akkoriban, hogy mostanra mindenkinek a farzsebében lesz egy kisebb komputer.
Az is látszik, hogy Heinlein nem tartózkodik a politikától, bár itt egyáltalán nem éreztem olyan didaktikusnak, mint a Csillagközi invázióban. Néha még a komolyságát is feladta, legalábbis ezt éreztem néhányszor, mikor La Paz professzor kabarét varázsolt a különféle meghallgatásokból, bizottsági megbeszélésekből stb. Szóval valamit mégis előre látott. :)

>!
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638735782 · Fordította: Bihari György

Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” E szavakkal lépett a Hold felszínére 1969-ben Neil Armstrong. Mintegy száz évvel később, egy újabb nagy ugrásnak köszönhetően immár iparosodott az egész égitest. Bányák és gyárak mindenütt, ám a megtermelt javak nem a telepeseket gazdagítják, minden a Földet illeti meg. Ez azonban természetes, a Hold ugyanis egy ideje gigantikus büntetőtelepként üzemel. Tökéletes börtön, hiszen aki néhány évet eltölt itt, a csekély gravitációhoz való alkalmazkodásnak köszönhetően már nem térhet vissza az anyabolygóra.
A „holdlakók” felnövekvő új nemzedékében aztán igény ébred a függetlenségre, arra, hogy a Hold a maga ura lehessen. A Föld kormányainak ez persze nem tetszik, úgy döntenek hát, akár erővel is megőrzik fennhatóságukat. Az elszabadult indulatok elkerülhetetlenül háborúba torkollnak.
Mannie, a félkarú komputertechnikus akaratán kívül keveredik bele a politikai játszmákba, amikor a Hold legnagyobb szuperszámítógépe meghibásodik. A hiba azonban egyáltalán nem az, aminek látszik: HOLMES IV egyszerűen öntudatra ébredt, és úgy döntött, kiveszi részét az emberek függetlenségi háborújából.

Az SF első Nagymestere ezzel a Hugo-díjas regényével írta bele magát kitörölhetetlenül az irodalomtörténetbe. A Hold börtönébent három ízben szavazták az olvasók minden idők tíz legfontosabb SF-műve közé.

„Az ő ötletei jelölték ki a mi utunkat.”
– Tom Clancy

„Egy szó jut eszembe róla: kihagyhatatlan.”
– Robert Silverberg

„Robert A. Heinlein talán minden idők legfontosabb SF-írója.”
– The Science Fiction Encyclopedia