ppeva P értékelése


>!
ppeva P
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Ez a könyv feladatként jelentkezett nálam, a 2015. évben kiadott magyar szépirodalmi könyvek olvasása keretében. Másként talán sose nyúltam volna utána. Még így, feladatom (és felelősségem) tudatában is nehezemre esett kihozni a könyvtárból. Levettem a polcról, belenéztem, visszatettem, és ezt megismételtem néhányszor, mire nagy nehezen elhatároztam magam. Nem volt ínyemre, hogy 600 oldalon verses regényt olvassak (bár volt már előttem az év elejéről egy nagyon pozitív példa).
Ezek után persze nagyon meglepődtem, hogy mennyire belefeledkezősen olvasmányos ez a könyv, a szabad versforma pedig mintha még külön segítené is az olvasmányosságot.
Egy új jégkorszak kialakulása a világban, közelebbről Európában, még közelebbről Magyarországon, még-még közelebbről Budapesten, de legeslegközelebbről Budán, a budai HEGYVIDÉK-en. Ahol ott él mindenki, aki számít. Ki a fene is akarna máshol lakni…
Mint ismeretes, vannak a budaiak meg a pestiek. Mivel lakcím szerint is meg lélekben is abszolút pesti vagyok, megvolt bennem a szükséges (szükséges?) alapállás, hogy remekül szórakozzak Térey „hegyieket” (politikusokat, celebeket, ó- és újgazdagokat, sznobékat-proccékat és tartozékaikat) jellemző, kifigurázó szövegein. Ez nemcsak vicc ám, van olyan fiatal kis ismerősöm (maga még semmit se tett le sehová, csak beleszületett valamibe, amiről azt hiszi, az ő érdeme), aki finnyásan szokta megjegyezni, hogy ő ugyan nem megy át semmiért a pesti oldalra, mert AZ OTT nemcsak ciki, de veszélyes is. Mikor Budán belül költözni „kényszerült”, hosszan ecsetelte, mely utcák jelentik a „lélektani határát” annak, ahová költözni hajlandó (természetesen csakis a XI. kerületen belül, és ismét csak nem a saját pénzéből és munkájából).
Mivel imádom fejben meg térképeken követni egy történet vagy regény eseményeit, nagyon élveztem az utcák és helyszínek név szerinti említését, meg a térkép böngészését a belső borítón. Ezek a helyek nem annyira ismerősek nekem, mint az otthonos „síksági” oldal utcái-terei, pláne a belvárosiak, de azért sokat ismerek közülük (mert be kell vallanom, én bizony átjárok Budára, akármekkora pesti lokálpatrióta vagyok is).
Kicsit azért mégis hiányoltam, hogy a pesti oldal jóformán említés szintjén se jelent meg a nagy legkisebb jégkorszak történetében. Legfeljebb annyiban, hogy ott is hideg volt, oszt jónapot. Bár ebből akár kiérezhető volt az is, hogy pártunk/kormányunk/(ál)elitünk ott fenn a „magasban”, a „luxusgettójában” remekül érzi magát, élvezi a jólétet, él és szórakozik, és fütyül arra, hogy a város vagy az ország többi részében alattvalóik hogy élnek-halnak.
Szóval őszinte meglepetésemre tetszett a könyv, kifejezetten jól szórakoztam rajta, legfeljebb a végére vártam volna még valamit, valami többet, mint egy spoiler, mert mikor becsuktam, nem éreztem úgy, hogy eljutottam volna valahonnan valahová. (Bár ilyen érzéseim sajnos sokszor a mindennapi történéseket látva sincsenek.)

12 hozzászólás

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen.
2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-
jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor?
A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

Hirdetés