balagesh IP értékelése


>!
balagesh IP
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Középszerű emberekről talán lehetetlen nem középszerű művet írni. Vagy legalábbis csalni kellene, és éppen azt játszani el, amit Térey kifejezetten nem akar: hogy még ezekben a körökben is néha, nagy ritkán megeshet valami nem középszerű. A végeredmény olyan, mintha komoly cenzorok kivágtak és lecsiszoltak volna szinte mindent, ami tényleg sebezhet, vághat, karcolhat, és csak annyit hagytak meg, amennyi jelezheti, nem is olyan szigorúak ők.
Hiába tehát a nyelvi változatosság, hiába a nagy formába öntött megannyi éleslátó megfigyelés, ha ezekkel az emberekkel semmi nagy nem bír megesni: na jó, egy kicsit fáznak, néha elakadnak a hóban, leesnek vagy elrabolják őket, de még végső esetben is olyan szépen írják ki őket a történetből, hogy nem kell kirakni a 18-as karikát. Így aztán a könyv végén is csak események vannak; dráma, katarzis, vagy bárminemű fordulat nincs.
Mondhatnám, hogy éppen ez a legadekvátabb ábrázolás, és minden tényleg így van a való életben is. Mégis kevés ez így, mert Térey éppen ezáltal csak udvari bolonddá válik. Akinek megengedtetik, hogy kinyissa a száját, hogy kimondja, mit mindenki gondol, ám egyszersmind tudnia kell, hol a határ, meddig mehet el. Pont annyira megy hát, ahol látszik, hogy tudna tovább is, de még nem lesz nagyszerű, kiváló. Megsuhint mindenkit, botránybaloldalt és vezérdemokráciát egyaránt, aztán visszarántja kezét. A kritikus, ki tetszést vadászik. Kenőccsel a kézben irritál…
„Szomorúság vagy irónia uralja a vásznat? // Idill ez barátaim, vagy annak csípős paródiája?” (314) – kérdi. Mondhatnánk: sajnos egyik sem igazán. Hiszen az nem erény, ha intenzív, de közben mégis behízelgő (113); mert így csak tenyérbemászóan dühítő, akárcsak a Bee Gees zenéje (117).
Pedig éppen ilyenek vagyunk manapság mindannyian ebben az országban, kivétel nélkül: ilyen senkit meg nem becsülő súlytalanok, akik mindenkiben találnak fogyatkozást, akik az életet cinizmus és illúziók váltogatásával űzik, akik gyakran még maguknak sem adják meg a tiszteletet.
Itt van ez a kétségkívül nagy tehetség által alkotott nagy mű, tehát adomány és munka egy helyen, a végeredmény mégis puhán fed csak, mint a hó, s úgyis olvad el. Persze lehet, hogy éppen erre van szükség. A nagyság záloga a súlyegyentartás.
Mégis úgy látom, mi kataklizmának indult, végül csak némi nem is oly kellemetlen emléket hagy maga után.
http://konyvelmeny.blog.hu/2016/03/20/terey_janos_es_a_…

25 hozzászólás

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen.
2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-
jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor?
A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

Hirdetés