Gelso P értékelése


>!
Gelso P
Janikovszky Éva: Égigérő fű

Kedves Mindenki: Paripa utcán innen és túl!
Holováczék elszántságával és lendületességével kürtölöm világgá, hogy életem egyik legnagyobb felfedezése, amire ma rádöbbentem: milyen jó, hogy ez a film, Az égig érő fű, része lehetett a gyerekkoromnak! De a Kamilla néni (Szenesember ránézésekori) pironkodása mellett jelenthetem ki, hogy sajnos mit sem tudtam arról, hogy ez könyvben már más címet visel. @VERDI küldte meg nekem, és aztán nagy nosztalgikus sóhajok közepette olvastam el, széles mosolygások kíséretében. Imádtam a könyv minden sorát, az első betűtől az utolsóig – más volt több ponton, mint a film, amit annyiszor láttam, hogy most a könyvet olvasva, szinte a szereplők hangjával tudtam csak olvasni…minden ott pergett előttem, a sorok elindították a filmes masinát… láttam magam előtt a Szenesember huncut mosolyát Bertamamához érkezve gyűrűn csimpaszkodva, de feketén maszatosan is, amikor Bőgőmasina lecsúszott hozzá: „Jön a szén, csúszik” bátortalan hangon szólva… Hallottam a lekapcsolhatatlan rádiót, azaz az ágy alatt rejtőző Misut, a „szeretnék szántani, hat ökröt hajtani”-t énekelni; a sóhajtozva virágokat locsoló és folyton lekváros kenyeret kenegető Poldi nénit, ahogy üdvözli Poldit bácsit: Csak hogy megjöttél, drága Poldikám, már el sem tudtam képzelni hol vagy. És erre Poldi bácsi válaszát, amelyben egyetlen kívánsága maradhatott immár: a gyep – „az a szép ződ gyep, az fog nekem hiányozni – a gyep.” – amelyet Dezső bácsi, Misu, Poldi néni titkokkal feszített, jelentőségteljes összenézése kísért valahányszor megemlítette. Imádnivalóak az ürességtől kongó lakásban élő, folyton rohanó, egymást faggató: „kikapcsoltad?-kihúztad?-eloltottad?-elzártad?-bezártad?” stb. fiatalok; és bizony, ma már nagyot néznének a budapesti fiatalok, ha kiderülne, hogy akad még valamely kapualjban lószerszámkészítő, ahová ráadásul még lovak is érkeznek nagy ritkán… Dezső bácsi igazi nagypapapótló, Misunak igazi, titkokkal és kalandokkal teli nyári szünet ez, amelyet beragyog a napsütés, megédesít a málnaszörp, titokzatossá tesz a fű utáni vállalkozás, a piros hajú Síróbaba, de akár a szalmaszál-projekt.
Jót nevettem, hogy 42 év munkaviszony után egy parkőr – kertitörpét kap elismerésül, amit hát kénytelen lemondani, hisz úgysem lenne jó helyen – híján a gyep…
Nagy ötlet, hogy a Paripa utcában élő és dolgozó lószerszámkészítő biciklin jár, akit Rárónak hív…
Láttam, ahogy az utcatáblákat kihelyezők összekeverik a táblákat, és hallottam, a bűvös jelszót: "Szemetesek, szemetet! – bár ez sincs a könyvben, mint ahogy az ominózus bőgősjelenet sem, ahol Ullmann Mónika kisírta az engedélyt, sem a gyeptéglák beszerzése… mégis egyformán élveztem mindkettőt… sosem felejtem el ezeket az élményeket…
Misut pedig külön csókoltatom ott, az oroszlánospadon üldögélve…

Eseményekre:
Janikovszky Éva for ever! (10)
Magyarok előnyben

Ez egy 2012. február 7-i értékelésem, de mivel én ezzel a címmel ismerem, ide is bejegyzem.

4 hozzászólás

Janikovszky Éva: Égigérő fű

Janikovszky Éva: Égigérő fű

Abban az ódon házban, ahol recsegő falépcső vezet az emeletre, és a lépcsőforduló színes üvegablaka alatt oroszlános pad áll, a betoppanó vendég óhatatlanul titkok után szimatol. Különösen, ha az illető vendég Misu, aki amúgy is gyűjti a titkokat. Csuda dolgok történnek a régi házban, és a titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet a málnaszörpöt kiszívni. Végül is sok titokra derül fény, és ez a nyár, melyet Misu Dezső bácsinál, a Síróbaba pedig Kamilla kisasszonynál tölt, maga a napfény, a derű és a bizalom. Janikovszky Évát nem kell a mai gyerekeknek bemutatni: könyvei közismertek, egy-egy címe, mondata ma már szólássá vált, ebből a könyvből sikeres film készült, feledhetetlen színészek közreműködésével. Réber László, az író műveinek állandó partnere groteszk, mulattató rajzaival nagyszerűen támasztja alá a történet mondanivalóját.