Bíró_Júlia P értékelése


>!
Bíró_Júlia P
Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Lementem kenyérért a város alá.

Jó, ez nem szép tőlem, tekintve, hogy a címéért még mindig odavagyok. Pék Zoltán fordítói munkásságáért úgyszintén. És mennyivel boldogabb lennék, ha még mindig csak ennyit ismernék az egész könyvből. Meg a címlapját, esetleg. Kifejezetten hipnotikus, szemre vonzó, esztétikaérzékeny agyi központokat pisztergáló kötet ez, míg ki nem nyitja az ember.

Utána elsöpri a modorosságcunami.

Egy kicsit lassabban, és egy kicsit szebben vagy valami

A disztópikussá formált Budapest elég izgalmas kezdet lehetne, ha nem csak annyit történt volna vele, hogy felszóródott szeméttel, és gazdagodott volna némi paranormális esetleg extrém erősen maffiózós, de akkor mi van a raktárház-epizóddal? és miért érdekel még mindig? rétegzettel, már ha bármekkora kifejtettséghez jutott volna. Tessenek megelégedni azzal, hogy borzongás van, para és fogaknak csikorgatása, értem? … Ha nem, akkor sincs desszert: sem kultúrbonbon, sem színes-szagos szósz, csak a sehonnét sehová tartó fejezetek elejére megidéznek nekünk némi Európa Kiadót vagy egyéb underground zenei nasst. (Ma huszon-harminc-, extrém esetben tizenéves olvasóknak ismerős lehet a képlet saját kamaszkorukból, songfic néven. A műfaj jellemzője a hangzatos dalszöveg-címek és idézetek körülcirkalmazása a nézőpontkarakter intenzív lelki életével, lett légyen az szerelem, szorongás, cinizmus vagy a lét elviselhetetlen könnyűsége feletti borongás. Valamint a minimális spoiler cselekmény. Na, ismerős valahonnan?) Aminek ideális esetben van némi víziós alapú köze a tartalomhoz spoiler, esetenként mindenre, meg annak az ellenkezőjére is ráhúzhatók spoiler , rosszabb esetben teljesen mindegy, mert csak egy másfél oldalas terjedelemnövelő, virágnyelvű-kihagyásos liezonjelenethez kell.

Valaki más, de úgy beszél, ahogy te beszéltél folyton

A világ mindeközben akár össze is állhat,feltéve, hogy az olvasó lelkesen lebegteti a recehártyáján a címlapképet, premier plánban pedig egy csomó sittet és szemetet. Statiszták ízlés szerint kölcsönözhetők a Mátrixból, a Szárnyas fejvadász utcajeleneteiből,… igazából mindegy is honnan, a láttatást ugyanis hozott anyagból kell megoldani. Főleg, hogy Coelho Coravecz Corvinus nézőpontja sok segítséget nem ad a világ átéléséhez – pont elég cinikus ahhoz, hogy igazából már semmiféle részletére ne csodálkozzon rá az őt körülvevő világnak vagy minek, így az olvasónak csak pár alacsonyan szálló életbölcsesség jut arról, hogy élni alapvetően elég szar ügy, kivéve néha, mikor nem. Tökjó, hamar felfogjuk, csak az a baj, hogy ettől még a fickó bátran lebeghetne a semmiben, és arca is csak annyi van, amennyire hajlandóak vagyunk a romosbudapestes díszletbe vágott, Corvinus-alakú kivágásba beleilleszteni a hátlapon mozaikberakással pózoló szerzőt. Ámde vigyázat, az ilyesmi bosszantóból falkaparóssá erősíti az alattomban lappangó Mary Sue Gary Stu-életérzést. Főleg, hogy a harmadik dimenziót a cinikus disztópiás fazonoknál kötelező sanyarú gyermek-és kamaszkor adja spoiler, a motivációit meg elvitte a cica Sántadög. Meg a Fehér babák. Vagy a songfic kényszerítő ereje.

Senki nincs veled, se ellened, félreérted a helyzetet

Ettől függetlenül még mindig lehetne izgalmas spoiler, ha a cselekményre leginkább emlékeztető vonulat nem halna többé-kevésbé természetes halált és fordulna át az utolsó harmadban indokolatlanul idealista interperszonális interakcióba spoiler . A legjobban az utolsó hét oldalt élveztem, aki olvasta, tudja, miért. A többieknek üzenem, hogy fáj, de gyorsan túl lehet esni rajta.

Ez különben elmondható a könyv egészéről is.

3 hozzászólás

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.

Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs.

Hirdetés