Galagonya33 értékelése


>!
Galagonya33
Susan Kay: A fantom

Imádtam. Bele kellett dögleni, de imádtam.
Christine-t – volt egy pár pillanat a végén – az egyik legostobább teremtésnek gondoltam a világirodalomban, de végén megbocsátottam neki és elfogadtam. Mert gyerek volt, egész sokáig gyermek.
Eriket nem lehet nem szeretni benne.
Ebben a könyvben mindent lehet szeretni, mindent.
Most akkor szépen újraolvashatom az Az operház fantomját.

3 hozzászólás

Susan Kay: A fantom

Susan Kay: A fantom

Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.

Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.

Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek.

A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.

– Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz!

És megszületett…

Hirdetés