Tintapatrónus értékelése


>!
Tintapatrónus
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Csak második nekifutásra sikerült végigolvasnom ezt a regényt. Nem azért, mert rosszul lenne megírva, éppen ellenkezőleg, hanem a korszak miatt, amit felvázol. Én ugyan még csak tizenegy éves voltam, amikor rendszert váltottak, de azért nagyon sok mindenre emlékszem abból az életből, amit Romániában éltünk (?) azelőtt. És egészen más úgy emlékezni, hogy az ember másoknak (akik az ottani létezést nem tapasztaltál meg) mesél, mint úgy, hogy nagyon élesen rád üvöltenek egy könyvből bizonyos jelenetek, szavak, hangulatok. A könyvvel csak te vagy egyedül, nem lehet nagyzolni, eljópofizni, eljátszani az „én ezt is túléltem”-et. Így a szembesülés az emlékekkel sokkal intenzívebb és mélyrehatóbb. Éppen ezért volt nehéz nekivágni és kitartani mellette, de az író tehetsége győzött.
Ugyanis elképesztően jól találta ki a semmi kis sorsok szálainak az összefonódását, nagyon izgalmas élménnyé tette az időbeli ugrásokat, a visszafelé mesélést és az egyes epizódok egymáshoz kapcsolását. Ezt az egész zseniális szerkezetet pedig a szerző nyelvezete teszi igazán nagyszerűvé: a legváratlanabb helyeken bukkannak fel nagyon ütős mondatok, a humort pontosan adagolja éppen ott és úgy, ahogy kell, hogy ne üssön nagyon el ettől a végül is komor hangulattól, és olyan képeket hoz létre szavakból (akár karakterekről, akár élethelyzetekről), hogy az ember legszívesebben lefotózná ezeket.
Azt hiszem, a könyv legfontosabb mondanivalója önmagában nem olyan nagy újdonság: sorsunkat befolyásolhatja a történelem, a rendszer, a közvetlen környezetünk, de semmi kis életünk lényegét és alakulását végső soron nem ezek határozzák meg, hanem a saját döntéseinken alapuló tetteink. Ami igazán egyedülálló, az ahogyan ezt a tükröt elénk állítja Papp Sándor Zsigmond.


Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei. Egy babaházban élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceauşescu üvegburája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük, melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása. A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, valakinek szóló élet, és ennyiben s csakis ennyiben értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is.

Hirdetés