DoreenShitQ értékelése


>!
DoreenShitQ
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

A szörnyetegek rémes lények, de azok a legeslegrémesebbek, akiken nem látszik, hogy szörnyetegek.

Ez egy remek könyv, ezt szögezzük le az elején. Csak nem nekem írták.
Igazából nekem a hirtelen bejött csavarral tett be. Miközben olvastam egyáltalán nem tetszett, irritált. Ahogy a végére értem megbarátkoztam vele, de amint becsuktam azt éreztem, hogy ennél sokkal jobb lehetett volna. Aludtam rá, már jobbnak gondolom, de még mindig nem az igazi.
A történet úgy 200 oldalig átlagos: a kicsi, kireszketett fiú és a barátja, amikor bumm, olyan csavar jön, hogy leesik a fejed. Nekem eleinte nem tetszett, szerintem nem illet bele. Nehezen barátkoztam meg vele. Az utolsó 50 oldalt azonban végigbőgtem, ott jól megtaposta a szívem az író.
A szereplők két részre oszthatók: vagy kedveltem őket, vagy nem. Maxet szerettem, Budót is megszerette a végére, néhol irritált a naivitása. A többi képzeletbeli barát aranyos volt.
A tanárok nagy többségét kedveltem – kivéve, akit szívből utáltam. Max szülei érthető okok vezéreltek, aranyosak voltak.
Ha nem akarok spoilerezni – márpedig megfogadtam, hogy nem fogok – akkor ennyi. Szép, szerethető történet, egyszer érdemes elolvasni.

Mert a létezés fontos dolog. Ez a legfontosabb a világon.


Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

A nevem Budo.
Öt éve vagyok életben. Öt év nagyon hosszú idő valakinek, aki olyan, mint én.
A nevemet Maxtől kaptam. Ő az egyetlen ember, aki lát engem.
Azt tudom, amit Max tud, de néha nála többet is. Tudom, hogy Max veszélyben van.
És azt is tudom, hogy én vagyok az egyetlen, aki megmentheti őt.

Szívfacsaró és szívmelengető könyv kamaszoknak és felnőtteknek a szeretetről, a hűségről és a képzelet erejéről – gyönyörű történet mindazoknak, akiknek volt már igaz barátja…akár valós, akár képzeletbeli.

Hirdetés