ursus MP értékelése


>!
ursus MP
Bernard Cornwell: Stonehenge

A druidák, akik maguk is végeztek szertartásokat a Stonehenge-nek nevezett különös építmény oszlopai között, nem is léteztek még abban a korban, amelynek megelevenítésére vállalkozott ez a regény. Erről az őskori templomnak és obszervatóriumnak tartott, hatalmas sziklákból emelt mementóról, amelynek kisebb-nagyobb rokonait megtalálhatjuk Britannia szinte valamennyi régiójában, meglehetősen keveset tudunk. Még eredeti célja és funkciója sem világos, és talán sosem lesz az, hiszen készítésének korából semmilyen írásos emlék nem maradt fenn. Viszont, mint valami megfejthetetlen rejtély, kétségkívül ott áll azon a dél-angliai síkságon, ahová turisták milliói zarándokolnak minden évben, ez pedig új és új elméletek megalkotására ingerel tudóst és műkedvelőt, ufó hívőt és konteó kreátort, újabban pedig Bernard Cornwell regénye alapján is elgondolkodhatunk keletkezésének okairól és körülményeiről.

Cornwell igen termékeny, ebből fakadóan változó színvonalon alkotó író, akinek ez a könyve mindenképpen a jobbak közül való. Hatalmas feladatnak tűnik az építmény csekély számú, már megfejtettnek tekinthető titka és a néhány konkrét régészeti lelet nyomán keletkező ötlethalmazt leképezni a korabeli életformák megjelenítésére, a különféle törzsek egymás közti viszonyainak és a konkrét személyek cselekedeteinek hiteles ábrázolására, de a történet olyan kerek egészet alkot, mint maga az eredeti Stonehenge, s akár el is hihetjük, hogy valahogy így estek meg a dolgok annak idején a már földet is művelő és állatot is tartó, kőhegyű nyíllal vadászó, de rézhegyű lándzsával harcoló emberrel és az ő hatalmas kőszikláival.

A történet természetesen csak részleteiben tekinthető hitelesnek, hiszen egy, a valóságban körülbelül négyszáz évig tartó folyamatot sűrít bele a szereplők életébe, de az író így is tökéletes illúziót teremt. Elfogadhatjuk, hogy az építmény „obszervatórium” jellege nem a tudományos megismerés vágyát szolgálta, hanem azt a hitből fakadó ősi szándékot, hogy az ember befolyásolja azokat az erőket, amelyek az ő életét befolyásolják. Cornwell interpretációjában tehát Stonhenge egyértelműen kultikus célokért épült, azaz maga volt a kőbe vésett prekoncepció, célját tekintve az Altamira barlang falán található ősi rajzokhoz hasonlatos. Ugyanígy hihetőek a későbbi korok tapasztalatai alapján visszavetített emberalakok is, hiszen a harcos, a fanatikus pap és az építő figurájának szerepeltetése lényegében az emberiség alapdilemmáit eleveníti meg. Külön érdeme a regénynek a vívódó, fejlődő vagy csak változó, de mindig összetett nőalakok bevonása, ami erős befolyást gyakorol a cselekmény menetére. Mindezért, elvben, megbocsátható a tájfestés esetlegessége és közhelyessége, különösen, ha annak érzékeltetésére szolgált, hogy abban a kegyetlen korban elsősorban ellenfélnek számított a környezet, s a kor emberét nem a látvány vagy a tapasztalt jelenségek érdekelték, hanem amit ezek mögé kitalált magának.

A fülszöveg erősen szpojleres, de szerencsére legalább annyira félrevezető is, tehát végső soron nem oszt, nem szoroz. Mindenesetre nem állt a helyzet magaslatán, aki írta.

Akárhogy is, érdeklődéssel olvastam a könyvet, és nem zavart, hogy az író többet látott bele Stonehenge „függő köveibe”, mint amit a tudomány már ki mert jelenteni róluk.


Bernard Cornwell: Stonehenge

Bernard Cornwell: Stonehenge

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyezer évvel ezelőtt egy idegen erőszakos halált hal Ratharryn Régi Templomában és különös kincsei felbolygatják a település életét – ezek az események harangozzák be egy olyan építmény létrejöttét, melyet évszázadok óta az emberiség legcsodálatosabb vívmányai között tartunk számon. Bernard Cornwell regénye elrepít bennünket a rituálék és áldozatok kortalan, rég feledésbe merült világába, hogy hősiességből, árulásból és testvérharcból szőjön feledhetetlen történetet.
Három, egymással halálos vetélkedést folytató testvér egyesíti erejét, hogy létrehozza az istenek méltó templomát. A legidősebb fivér, Lengar könyörtelen harcos, aki atyját követi Ratharryn törzsfői székében; Camaban, a számkivetett gyermek fanatikus varázslóvá emelkedik, aki megálmodja Stonehenge-t; míg Saban, a legifjabb testvér rendelkezik azzal a gyakorlati tudással, melyet a templom építése megkíván. A közös látomás egy táborba tereli a fivéreket, akik roppant gránitgyűrűt emelnek, mely nemcsak az égitestek mozgását teszi megfigyelhetővé, de egyesíti az isteneket, és egy új, csodálatos világ alapköve lesz. Saban, aki becsvágyó fivérei közt őrlődik, idővel népe igazi vezére lesz, aki nemcsak templomot épít a megváltás és újjászületés jegyében, de békét is hoz Ratharrynra.
Bernard Cornwell, akit olvasmányos stílusáért és aprólékosan kidolgozott történelmi vízióért tisztelnek világszerte, ezúttal is mesterművet alkotott, talán a leghatásosabb történelmi munkát Ken Follet Katedrálisa óta – munkája nyomán nemcsak Stonehenge köveit, de az emberi civilizáció kezdeteit is teljesen új színben fogjuk látni.

Hirdetés