Voorhees értékelése


>!
Voorhees
Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni

A Delta Vision zseniális válogatást ad kezünkbe a főleg a mesterdetektív karakteréről ismert skót író, Sir Arthur Conan Doyle kevésbé ismert műveiből. A könyvben öt csoportra osztották fel a novellákat, és mindegyik csoporton belül három darab írás szerepelt.
Doyle stílusa lenyűgöző. Az a hideg vérmérséklet, és a kifogástalan angol úriemberség, amivel szereplői többségét felruházza, utánozhatatlan. Amerikai írók ezt nem tudják annyira jól visszaadni, mint az angolok.
A régiségbúvár rémtörténetek érdekesek voltak, bár semmiképpen sem félelmetesek. Igaz, a 21. századi szemmel olvasva nem is tűnhettek annak, viszont etalon mozifilmek alapjául szolgáltak. A spiritiszta rémtörténetek egy fokkal több élvezettel szolgáltak számomra. A szellemidézés kedvelt időtöltésnek számított a 19. század jómódúbb köreiben, az író saját élményeit is beledolgozta az alkotásokba, és jó adagot merített a saját fantáziájából is. Mindegyik írás remek volt.
A tengerész rémtörténetek voltak számomra a legtetszetősebbek. Terjedelmileg is kicsit hosszabbak voltak, így jobban le lehetett vezetni a cselekményt. A Sarkcsillag kapitánya volt talán a legnagyszerűbb írás. A Mary Celeste története Doyle verziójában felettébb érdekes volt, ilyen megközelítéssel sem találkozhatunk sok helyen. Mondjuk a sztori gyengéje volt, hogy pont azon néger törzs ejtette foglyul a főhőst, akinél volt a szobor is, a hiányzó füllel. Micsoda „véletlen” egybeesés.
A kegyetlen mesék és a modern rémtörténetek is rendkívül jól sikerült írások voltak. Nagyon tetszett, hogy Doyle több olyan témát is elővesz, amik elgondolkodásra sarkallják az olvasót, pl a bosszú, féltékenység, avagy a pénztelen rokon kihasználása. Az ember alaptermészete önmagában is kegyetlen, ha még ehhez ilyen motivációs tényezők hozzájönnek, abból a szereplők számára nem, az olvasó részére azonban csak jó sülhet ki.
Szívesen olvasnék még az írótól ilyen jellegű novellákat. A szerkesztői munkához ezúton is csak gratulálni tudok. Remélem, az idegszálaimat sokáig bombázzák még ehhez hasonló válogatásokkal a rémtörténetírás nagyjaitól.


Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni

Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni

Sir Arthur Conan Doyle-t a hazai olvasóközönség leginkább Sherlock Holmes atyjaként ismeri, pedig sokoldalút és maradandót alkotott a természetfölötti irodalom terén is. Régiségbúvár rémtörténeteiben – melyek többek között az első múmiafilmet ihlették – a történelem és az egyiptológia iránti érdeklődése nyilvánul meg; spiritiszta novelláiban saját személyes tapasztalatait dolgozza fel a szeánszokról, a médiumokról és a szellemidézésről; hátborzongató tengerészhistóriáiban egyebek mellett magyarázatot kínál a Mary Celeste kísértethajó titokzatos esetére; kegyetlen meséiben (contes cruels) arról fest végletes képet, hová fajulhatnak a sötét emberi szenvedélyek; modern rémtörténeteiben pedig a tudományos-technológiai haladás vívmányaiban rejlő ijesztő lehetőségekkel játszadozik. Kötetünk reprezentatív betekintést nyújt munkásságának e kevésbé közismert, ám annál figyelemreméltóbb szeletébe, a MesterMűvek hagyományai szerint minden elbeszéléshez külön bevezetést és magyarázatokat mellékelve.

„Arthur Conan Doyle mindmáig az egyik legkedveltebb írónk; műveit világszerte érdeklődéssel – és olykor megszállottsággal – olvassák.” – Russell Miller

Hirdetés