Th3DarkKn1ght P értékelése


>!
Th3DarkKn1ght P
Anne Rice: Boszorkányok órája

Anne Rice Múmiája után kellett két könnyedebb Stephen King könyv, hogy rá tudjam szánni magamat a Boszorkányok órájára. Több mint 1000 oldalszámával elrettentő, főleg hogy nem sok jót vártam tőle. De így is belefogtam és azt kell, hogy mondjam nem bántam meg! Sőt…

A könyv a Mayfair boszorkányok történetét mutatja be, tragédiákkal, gyilkosságokkal, szellemekkel, vérfertőzéssel megtűzdelve. Rice jó szokásához híven, gyönyörű leíró részekkel dolgozik. A karakterek is mind kidolgozottak. A könyvnek a legerősebb része a Talamasca által összeállított Mayfair boszorkányok aktája. Megismerhetjük a különböző korok Mayfair boszorkányait és természetesen azokat, akik szemmel tartották őket. A korok és a helyszínek, akárcsak a szereplők csodálatosan vannak ábrázolva, és ami külön öröm, hogy végig izgalmas, érdekfeszítő tálalásban kapjuk az információkat. Sok helyen krimibe és persze, néhol erős horrorba fordul a történet, de végig pörgős marad. Hiába a nagy terjedelem egyáltalán nem érezzük fárasztónak. Persze vannak gyengébb részek. Ilyen volt számomra Rowan és Michael közös „jelenetei”, a teljes második rész – Lépjünk be a szalonba. Ezt a körülbelül 100 oldalt 5 oldalba kellett volna összesűríteni. Iszonyatosan unalmas volt ez a ház felújításos rész, semmi lényeges nem történt benne, amit ekkora terjedelemben kellett volna kifejteni. Kit érdekel, hogy milyen színű függöny kerül a szobákba? Borzalmas. New Orleanstól már kiütéseket kaptam. Szerencsére az utolsó rész: A Sátán menyasszonya ismét érdekessé és gyors tempójúvá vált. Itt újból beindulnak az események. A könyv vége ijesztő és groteszk, de számomra kissé kiszámítható volt.

Megemlíteném a két főszereplőt: Michaelt és Rowant. Michael a könyv végéig teljesen rendben van a maga Holtsáv-os képességével, szimpatikus, kedvelhető figura. Viszont a legvégére olyan szinten töketlen lesz, hogy az már fáj. Ennyire beletörődöm szereplőt még nem láttam. Ott van a pénze, a kapcsolatai, mindene meg van a jó öreg bosszúhoz és mit csinál? Semmit. Él tovább az elátkozott házában. Rowant egy mondatban össze tudom foglalni. Egy beképzelt, sík hülye, kétszínű, pofátlan kurv@. Ennyire még egy szereplőnek sem kívántam a halálát. Nincs egy pozitív tulajdonsága. A vele kapcsolatos „erotikus” részeket is kicsit túlzásnak éreztem. Viszont a mellékszereplők, mind nagyon jól megírt igazi egyéniségek. A Mayfair rokoni szálak is eszméletlenül jól be lettek mutatva. Kedvenc szereplőim: Deidre, Debora és Petyr van Abel.

A Boszorkányok órája az eddigi legjobb Anne Rice könyv, amit olvastam, természetesen csak az Interjú a Vámpírral után. Több mint 1000 oldalából 800-850 egyszerűen letehetetlen, és ez egy igazán szép arány. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az írónőt, mert ebben a (két) könyvben nem fog csalódni!


Anne Rice: Boszorkányok órája

Anne Rice: Boszorkányok órája

A tizenharmadik és a legerősebb a boszorkányok között, a sorvasztó vágyak beteljesülését ígérő kapu. A gyönyörű Rowan Mayfair sikeres idegsebésznő, akinek rendkívüli képessége van a gyógyításra és a rontásra. A kaliforniai partok előtt hajózva kimenti az óceánból a fuldokló Michael Curryt. Csakhogy a Halál érintése félelmetes, természetfölötti adottsággal ruházza föl Michaelt, és ugyanakkor lidérces képekkel űzi vissza közös szülővárosukban, New Orleansba. Fokozatosan tárul föl Michael különös tehetségének és Rowan rejtett múltjának titka. Szerelmük elválaszthatatlanul összefonódik a hatalmas és dúsgazdag Mayfair-család történetével – a vérfertőzés, erőszak és sötét érzékiség három évszázadával. Minden titkok forrása, a kísértő, gonosz, egyre erősödő szellem, akihez Michaelt és Rowant menthetetlenül hozzáláncolta a sors. A neve Lasher, a boszorkányok szeretője.

Hirdetés