kaporszakall értékelése


>!
kaporszakall
Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

Ez a könyv jó példa arra, milyen az, ha az íróból menetközben kifogy a szusz…

Asturias benne él a katolikus vallás mélyére befészkelt indián folklórban. Ismeri minden zegzugát, könnyedén mesél róla.

Az egykori maya kukoricaistenségből Csuhéördöggé vedlett nőfaló démon, a különböző törpék, óriások, vaddisznóvá vált vadászok, becsületes szörnyek és becstelen boszorkányok kavalkádja az elején még szórakoztató, a végére már fárasztó.

Az még rendben, hogy főhősünk és felesége többszörösen átváltozik, és minden átváltozáskor új szerepéhez új nevet is kap. Sőt, az új helyszíneken új mellékszereplőket. Ez még nem okoz gondot.

A gond az, hogy az író írás közben sietni kezdett. A cselekmény szép egyenletesen gombolyodó fonalát, ami a könyv első felében elég pörgős, de még követhető, felváltja a non-stop gyorsított felvétel. Túl sűrű, túl fűszeres… hígítani kellene. Ritka az olyan írás, ahol az olvasók a túlzott tömörségre panaszkodnának, én itt pont ezt teszem. Ekkora adag folklórt ilyen töményen az arcunkba nyomni csúnya dolog! Még a bennszülött guatemalaiaknak is sok lenne.

Az ok pedig szerintem egyszerű: az író elfáradt, és jobbnak látta a maradék anyagot félig nyersen feltálalni, mint az egész regényt félbehagyni. Ezért a szkeptikus pontozás is: jól átsült falatok mellett nyers mócsingok – ez nem ér öt csillagot…

Ha valaki kóstolót szeretne belőle, ’Az Ördög útjának kilenc kanyarulata’ c. fejezet az első részből (106-116.oldal) szinte önálló betétnovellaként is elolvasható, és egészen költői. Tierrapaulita városában viszont (kb. a kötet második felétől) elszabadul a káosz, egy pszichedélikus karnevál kavargásában találjuk magunkat, ránk zúduló nevek, mitológiai fragmentumok záporában.

Elismerésem a fordító nyelvi leleményességéért: nem lehetett könnyű ennyi zsonglőrködést megmagyarítani – ráadásul úgy, hogy a könyv nyelvezete 1968 óta máig sem avasodott meg.

Mindamellett, ha valaki Asturias folklorisztikus oldalát szeretné megismerni, annak sokkal inkább ajánlható az Európa Kiadó ’Dekameron’ sorozatának ’Latin-amerikai elbeszélők’ c. kötetéből (1970) a szerző ’Bikatánc’ című novellája, illetve önállóan megjelent költői kis remeke, ’A Kincses Úrfi’.


Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

A Nobel-díjjal kitüntetett guatemalai Asturiast sokan Latin-Amerika legnagyobb írójának tartják, fő művének pedig ezt a könyvét, melyre elsősorban a népkultúra és szürrealizmus sajátos összefonódása jellemző: misztikum és álomszerűség, játékosság és jelképiség, szorongás és népi derű, gyermetegség és erotika. Hőse az ördöggel való szövetségben próbál a számára kiszámíthatatlan természeti erők fölibe kerekedni, ezért még szeretett feleségét is áruba bocsájtja, azaz elcseréli a démoni mulatt nőre, viszont ezáltal másféle vak erők játékszerévé válik, elsősorban a nemiségé. Később aztán újra megtalálja asszonyát s véle belső békéjét, csakhogy „az ördög nem alszik”, ezért Celestino Yumí ellátogat a pokoli hatalmak fővárosába, hogy boszorkánymesterré legyen… Személye és a félvér nő körül összecsap az ősi maya kultusz és a spanyolok hozta új vallás százféle démona.

Hirdetés