henryhill értékelése


>!
henryhill
Don DeLillo: Fehér zaj

Emlékszem, amikor először olvastam ezt a regényt kifejezetten kényelmetlenül éreztem magam, nyomasztott, émelyített, lehangolt, ugyanakkor nyelvileg egy nagyon leleményes bravúrként maradt meg emlékeimben, ami újraolvasásra ösztökélt, szóval igen ambivalens totalitások közé kényszerített. A stílus alapvetően roppant szatirikus, egy középkorú tanár és népes családja viszontagságosan paranoid életébe nyerhetünk bepillantást, halálról, halálfélelemről, természeti katasztrófáról mélázva és a fogyasztói társadalom visszásságait, trivialitását reprezentálva. Igazából strukturálisan és a voltaképpeni dramaturgia szempontjából is a posztmodern mechanizmusainak hódol DeLillo és tulajdonképp ez a legkülönlegesebb a regényében. Egyszerre sokkol és elborzaszt, intertextusokat alkalmaz, sötétbe burkolón ironizál, utána pedig lanyhítja az érdeklődést és egy teljesen eltérő de szellemiségében nem inverz történetszálra téved, tehát amikor várná az ember hogy a bonyodalom alakítja a maga fázisait, az egyszer csak üresbe áll és az intenzív menekülésből visszatérés lesz a kertváros békésnek tűnő de állandóan paranoiára kárhoztatott légkörébe. (Családi kontextus bemutatása, Hitler-tanszék, légárammal terjedő toxikus esemény, féltékenységi dráma, thriller.) Többrétegű mű ez a hanyatló társadalom önmardosó kérdéseiről, nyughatatlanságáról, bicskanyitogató, flagellatív bizonytalanságáról és a karakterfejlődés totális széttöredezéséről, mert olyan az is mint a történet, van is, meg nincs is, felragyog, majd visszasüpped az éteri homályba. Aki hullámvasút-effektust vár, az garantáltan megkapja eme filozofikus stílusbravúrtól. Hallatlanul expresszív és kikövetkeztethetetlen, akár egy apokalipszis emanációja. Felhőszakadásként zuhogott rám.


Don DeLillo: Fehér zaj

Don DeLillo: Fehér zaj

Jack Gladney professzor egy amerikai egyetemi városkában tanít, zavaros családi viszonyok közt, sok házasságból sok gyerekkel, feje körül a tudományos fontoskodás glóriájával. A lomha kisvárosban mindenki függőkertes plázákban, buja szupershopokban, testhezálló gyorsbüfékben, csillapíthatatlan fogyasztási lázban, kékesen derengő tévéfényben, elektronikusan áradó információkból jól értesülten éli mindennapjait. A légmentesen illeszkedő digitális díszleteken itt csak egyvalami üt rést, a félelem a felfoghatatlan, egyszeri és mindnyájunkat utolérő „eseménytől”. Vagyis a haláltól. A hetvenéves szerzőt, a mai amerikai próza meghatározó alakját a posztmodern irodalom előfutárai közt ünneplik. A tizennégy regényével zajos sikereket arató, hazai és nemzetközi díjakat besöprő kultuszíró Fehér zaj című regénye a Time magazin „Minden idők 100 legjobb könyve” listájára is felkerült, sőt szerzőjét a Nobel-díjra esélyesek közt emlegetik.

Hirdetés