vicomte P értékelése


vicomte P>!
Andrzej Sapkowski: Tündevér

A Vaják sorozat a sablonborogató fantasyk egyik korai, ráadásul kelet-európai példánya, így nem meglepő, hogy gyorsan a szívem csücskévé vált.
Ettől függetlenül kénytelen vagyok elismerni, hogy a harmadik rész nem sikerült olyan átütő erejűre, mint a korábban olvasott két novelláskötet.
Kezdjük a feketelevessel: ez a könyv, bár formailag úgy tűnik, mégsem regény, hanem egy rakás, szorosan összefüggő novella, amelyeket csak részben sikerült jól felfűzni egy történeti ívre. Ám ezt a hiányosságot jócskán felülírják a könyv erényei.

A legfontosabb a fantasy zsánerben eredeti és merész témaválasztás*.
A korábbi novelláskötetekben már kibontott motívum, az egymás mellett élő fajok közötti gyűlölet, itt központivá válik. S ez teszi igazán egyedivé a sorozatot.
A történelem bővelkedik olyan példákban, amelyek az idegengyűlölet hisztérikus szintre emeléséről szóltak. A pogromok, a protestáns-katolikus vallásháborúk, a Vörös Khmerek vérengzései, az indiánok rezervátumba szorítása, a náci haláltáborok és az al-Kaida terrorcselekményei spoiler is erről a tőről fakadnak.
Ebben a regényben igen nagy szerepet játszik az a cinizmus, ahogy a hatalmon lévők a saját céljaik érdekében manipulálják a tömeget. Az emberek többsége hiába élne inkább békésen, de mindig vannak olyanok, akikben tombol a gyűlölet, és csak az ürügyet keresik, hogy pusztíthassanak. A demagóg politika ezeknek a látens barnaingeseknek adja meg a lehetőséget, hogy büntetlenül élhessék ki ösztöneiket, mert megszünteti a társadalmi szolidaritást, ami eddig féken tartotta őket.
Ha pedig sanyargatni kezdik a kitaszítottakat, akkor azok között előbb-utóbb fel fogja ütni a fejét a lázadás, a visszaütés kényszere, és már elő is állt a gerillaháborús helyzet, ahol már mindenki sérült és hajtja a bosszúvágy.

A sorozat nem csak a témaválasztásában emelkedik túl a sablonokon.
A világ, bármilyen mélyen is át van itatva a szláv mítoszokkal, és a klasszikus tündérmesék gyakran lovecrafti horrorba hajló változatával, olyan meggyőző módon képezi le a reneszánsz-barokk társadalmi-gazdasági berendezkedést, ami egy kőkeményen realista történelmi regénynek is becsületére válna. Ráadásul Sapkowski olyan ismeretekről tesz tanúbizonyságot, kezdve a klasszikus kardforgatási stílusokról, a korabeli kereskedők mentalitásán át, a középkori egyetemeken dívó szokásokig, amelyek alapján egy polihisztort kell benne tisztelnünk.

S végül ne feledkezzünk meg az emblematikus karakterekről sem.
Geralt a szűkszavú, de érző szívű noir magánhekusok fantasy megfelelője. Aki, ha nem is viselkedik gáncs nélküli lovagként, de akárcsak Philip Marlowe, ragaszkodik a saját morális elveihez, ami miatt gyakran kerül bajba.
Yennefer és Triss, a két varázslónő, a férfivilágban boldogulni kényszerülő erős nők minden erényét és hibáját fel tudják mutatni. A kívülállóságuk, a megszerzett tudásuk és a tapasztalataik arrogánssá, megközelíthetetlenné és cinikussá teszi őket. A hagyományos női szerepeket nem vállalják, de vágynak egy társra, aki egyenrangúként kezelné őket. Szóval amolyan proto-feministák. Nem esendőek, nem is vágynak gyámolításra, de egyikük sem úszta meg lelki sebek nélkül a mágus létet.
Kökörcsin, a bárd igazi reneszánsz művész. Szerencsére ő nem egy amolyan James Bondba oltott Kovács Ákos, mint a hazai fantasyirodalom legismertebb kóbor igrice, hanem Villon fantasy inkarnációja – így aztán egyszerre lesz hiteles a széltoló csavargó, a művelt tudós, a szellemes társalgó, a cinikus kocsmatöltelék szerepében. S léha nőcsábász létére ő az, aki a legérzékenyebb szemmel látja meg a szerelmet.
Ciri, az új szereplő pedig valahol Geralt és a varázslónők által mutatott viselkedési minták között őrlődik, s őt még külön sújtja a saját kamaszodásának kínjai is, így aztán ő sokszorosan is kívülálló, így aztán nem meglepő, hogy a regényben az ő útkeresése az egyik legfontosabb történetszál.

* 1994-ben, amikor ez a regény megjelent, különösen így volt ez.

10 hozzászólás

Andrzej Sapkowski: Tündevér

Andrzej Sapkowski: Tündevér

Az emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen – és maguk ellen – harcolnak.

Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot – jó vagy rossz irányba…

Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.

Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát azok támogatására használni, akik szembeszállnak a gonosszal. De több segítségre van szüksége, mint amennyit a vajákok adhatnak neki: amint Geralt és ő elhagyják a vajákok központját, olyasvalaki veszi üldözőbe őket, aki pontosan érti a prófécia tartalmát – és pontosan tudja, mire képes Ciri.

Lehet, hogy Geralt ezúttal ellenfelére akad?

Hirdetés