clarisssa P értékelése


>!
clarisssa P
Szabó Magda: Disznótor

Félelmetesen és zseniálisan kegyetlen könyv ez! Nemcsak az egyéni sorsok alakulása, a saját és mások életének módszeres tönkretétele miatt… Még csak nem is csupán a történet miatt, hiszen az önmagában nem túl egyedülálló, láttunk már hasonlót… Na de a stílus, ahogy Szabó Magda mindezt megírta! A rengeteg belső monológ, amit eleinte nem is tudunk követni, hogy ki kinek a kicsodája és kit milyen néven nevez magában, kit miért utál vagy épp istenít… A kegyetlenül őszinte és szókimondó belső monológok, amik által az összes szereplő ott áll maximálisan lemeztelenítve előttünk… Minden karakter borzalmasan erős: nemcsak a családokat irányító, döntéseikben megfellebbezhetetlen anyaoroszlánoké, hanem a leggyengébbnek beállított, leggyávábbnak tartott, legtöbbször lehülyézett alakok kitartása is megdöbbentő…
Aludtam már egyet a könyv befejezése után, de még mindig csak itt hápogok, agyalok, keresem a szavakat. Megrázó volt ez az egész világ, ami feltárult előttem; kezdetben még kedvem lett volna kiosztani néhány pofont, megrázni némelyik szereplőt, de aztán ez is elmúlt, mert vannak dolgok, amiken már nem segít a pofon sem, a megrázás sem. És talán abba a legfélelmetesebb belegondolni, milyen könnyedén és észrevétlenül sodródhatunk el addig a pontig, ahol már nincs több választási lehetőségünk…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631516016

Szabó Magda: Disznótor

Szabó Magda: Disznótor

„A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá.”