kaporszakall értékelése


kaporszakall>!
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi Egy fenomenológiai ontológia vázlata

Végigkínlódtam magam a könyvön, és most kiöntöm rá az epémet.

Wittgenstein írja valahol: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” Ebben az esetben e mondatot így módosítanám: „Amiről nem tudsz beszélni, arról hallgass!”. Nos, ha Sartre megfogadta volna ezt a tanácsot, akkor befogja a pofáját.

A könyv rettenetesen túlméretezett ; az én T/T (terjedelem/tartalom) mutatóm a 10-en áll, vagyis a szerző 10-szer többet beszél, mint amennyit mond. Egy igazi gondolkodó (pl. Montaigne, vagy Francis Bacon) ezt az egész témát, amit Sartre itt előad, egy kb. 70-80 oldalas esszében, élvezhető formában megírja.

Ha jól értettem, azt a kérdést, hogy a ’semmi’ a létezéssel (’lét’) azonos rangú kategória, vagy csupán a ’lét’ hiánya, mintegy 80 oldalon fejtegeti. Az értekezés többi része hasonlóan híg.

Irritálnak a homályos definíciók. Kedvenc professzorom, Richard Feynman írja egy helyütt a filozófusokról, hogy azok még az alapkategóriák definícióiban sem tudnak megegyezni, aztán ezekből a zavaros definíciókból kiindulva még zavarosabb következtetéseket vonnak le. Nos nem akarok igazságtalan lenni, sok filozófus, főleg a régebbiek (a Felvilágosodással bezárólag, de pl. Schopenhauer is) elég pontos alapokkal dolgozik, de Sartre esetében ezt a lesújtó véleményt teljesen indokoltnak érzem.

Megpróbálja a tudattal nem rendelkező dolgokat ( a környezetünk, a világ) mint ’önmagában való létet’, a tudatos emberi létezést pedig mint ’önmagáért való létet’ különválasztani. Remek. És az állatokkal mi van, Nagyságos Professzőr Uram? Legalább egy 'utódokért való létet' odabiggyeszthetett volna, ha már spekulál…*

A tézisek és a példák egybefolynak; inkább laposak, mint alaposak, és keverékük úgy hat, mintha a székelykáposztát és az epertortát kézi mixerrel egybecsócsálva tálalnánk, mondván: úgyis egy helyre kerül.

A szerző elidőzik egy kicsit a ’predesztináció kontra szabad akarat’ kérdésénél, és végül úgy dönt, hogy a szabad akarat mégiscsak van. Létezésünk üres tartályát cselekedeteinkkel töltjük fel, megalkotva ezzel saját magunkat. Kissé laposan átformálva: nem az vagy, amit gondolsz, hanem az, amit teszel. Ezt persze az egyszerű parasztemberek is tudják, csak nem locsognak róla több száz oldalt.

Számomra ennek a munkának az alapján Sartre nem filozófus, inkább filoSZÓFOS. És ellopott az életemből jópár órát, amíg ezt az izét olvastam. Részvétem azoknak az egyetemi hallgatóknak, akiknek kötelező olvasmány!

* Persze Richard Dawkins még meg sem született; magától ilyesmit kitalálni: ahhoz meg képzelőerő kell…

19 hozzászólás

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

6.200 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

Bővített, javított kiadás

A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt – jelentőségénél fogva – gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.