Marcus  értékelése


>!
Marcus 
Frank Herbert: Dune

Régi klasszikus-tartozást róttam le ezzel az olvasással. Láttam mindkét feldolgozást, a Lynch-félét kétszer is, de nem igazán állt össze a történet a fejemben (szerintem azt a könyv elolvasása után kell megnézni, és akkor jobb lesz, sőt), a miniszéria az olcsó megoldásai ellenére egész korrekt lett, de a sztori ott is csak mérsékelten jött át. Talán ez egy ilyen könyv, nem egyszerű filmre vinni.

A sztorit biztosan sokan ismerik: az Arrakis bolygón bányásszák a Fűszert, ami többek közt az űrben való navigáláshoz szükséges; ezt a bolygót kapják meg felügyelni a Császártól az Atreidesek, de a korábbi tulajdonosok, a Harkonnenek bosszúra készülnek. Az események azonban az Atreides-örökös, Paul kiválasztottsága miatt érdekesen alakulnak.

A világépítésben remekel az író, a nemes házak, a navigátorok és a boszorkányok rendje, a különleges képességek, Arrakis, a fremen őslakosok és a Birodalom szokásai, törvényei igazi csemege lehet annak, aki szereti az aprólékos leírásokat. Mindemellett persze a mondanivaló sem sikkad el, többek között tekinthető ez az egyik első öko-sci-finek, de ennél sokrétűbb ez a regény.

Annyira alapmű, hogy részben vagy egészében rengeteg hommage született a nyomán. A fantasy-sci-fi keverékek, többek közt a Csillagok háborúja és a Warhammer 40000 világa a Dűne látványosra turbózott változatai. Le Guin-től kezdve (ökológia és társadalom), Card-on át (Alvin és Ender, mint kiválasztott, illetve problémamegoldó okos gyerek) a vallás(oka)t középpontba állító sci-fikig nagyon érezhető a hatása.

Amiért nekem nem nyerte el száz százalékig a tetszésemet, az egyrészt épp a fent említett részletes világépítés. Ez a néha funkciótlan „pepecselés” leginkább a fantasy regényekre jellemző – a mai fantasy-kben egészen elburjánzó mértékben –, és megvan a saját olvasói tábora, amibe én nem igazán tartozom bele. A másik problémám Paul karakterével volt, aki az elején egy okos, talpraesett, emberileg is nagyformátumú személyiség volt, aki aztán a kiválasztottságával és képességei felfedezésével együtt látszólag az intelligenciáját és az emberségét is elveszítette. A fremenek élén hirtelen nemcsak hatalommániássá vált, hanem az esze is odalett – helyette a „különleges képességeim mindent megoldanak” kezdett dominálni. Emiatt az erős háttérvilághoz költött kerettörténet – mert szerintem Herbert-et jobban érdekelte a kitalált világa, mint a benne szereplők – egy közepes, kicsit hiteltelen sztorivá silányul.

A sci-fik és a mai popkultúra szempontjából is annyira alapmű, hogy mindenkinek ajánlott az elolvasása.


Frank Herbert: Dune

Frank Herbert: Dune

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

This Hugo and Nebula Award winner is widely to be considered the most prescient SF novel ever. It tells the sweeping tale of a desert planet called Arrakis, the focus of an intricate power struggle in a byzantine interstellar empire. Arrakis is the sole source of Melange, the „spice of spices.” Melange is necessary for interstellar travel and grants psychic powers and longevity, so whoever controls it wields great influence. The troubles begin when stewardship of Arrakis is transferred by the Emperor from the Harkonnen Noble House to House Atreides. The Harkonnens don't want to give up their privileges, however, and through sabotage and treachery they cast young Duke Paul Atreides out into the planet's harsh environment to die. There he falls in with the Fremen, a tribe of desert dwellers who become the basis of the army with which he will reclaim what's rightfully his. Paul Atreides, though, is far more than just a usurped duke. He might be the end product of a very long-term genetic experiment designed to breed a super human; he might be a messiah. His struggle is at the center of a nexus of powerful people and events, and the repercussions will be felt throughout the Imperium.

Hirdetés